Lerántják a leplet

„Tény, hogy a »szent háború« zászlaja alatt tényleg számos veszélyt rejt magában egy burkát viselő személy, hisz nem lehet tudni, ki és milyen szándékkal rejtőzik alatta. De a tiltás hivatalos indoka nem ez, hanem az alávetettség, a női elnyomás. Tényleg elnyomott-e az a nő, aki magára ölti ezt a viseletet? Európaiként a szabadság, egyenlőség, testvériség jelszavait skandálva meg lehet-e mondani, ki mit viseljen az utcán, esetleg előírni, hogy meggyőződésével ellentétesen öltözködjön? Nem éri-e csorba a burkát/csadort/nikábot viselő nő alapjogait? (...)

»Ha Rómában vagy, tégy úgy, mint a rómaiak« - tartja a mondás, azaz, ha vállalták az európai létet, akkor az ehhez való alkalmazkodás joggal elvárható. Továbbá, az iszlám egyértelműen nem írja elő a burka viselését, így nem lehet vallási korlátozásról beszélni: inkább egy helyi viselet az, helyi hagyomány. A tolerancia jegyében senki nem akarja keresztény hitre téríteni, miniszoknyában járatni ezeket az asszonyokat, ugyanakkor a békés egymás mellett élés fontos része, hogy alkalmazkodnia kell mindenkinek az őt befogadó állam szokásaihoz, törvényeihez, értékrendjéhez. Hogyan várhatja el bárki is, hogy befogadja egy idegen - kultúrával, szokásokkal rendelkező - ország, ha ő maga nem hajlandó alkalmazkodni?”