A modern társastánc vadhajtásai a goebbelsi propaganda rafinált farvizén

„Nem tud nem eszembe jutni Frau Vásárhelyi Lebenswerkjének az a másik emlékezetes pillanata, amikor (egy cikkében vagy előadásában, a franc sem emlékszik már, pedig egy éve sem volt) kérdőre vonta a Népszabadság szerkesztőit, miért engedik, hogy egy jobboldali (én sajnos nem tudom azzal az őszinte gyűlölettel és megvetéssel leírni ezt a szót, ahogy Frau Vásárhelyi) orgánum vezetője írogasson náluk. Akár föl is kaphattam volna a vizet, hogy ugyan milyen jogon akar engemet kitelepíttetni (Vertreibung) az anyalapomtól ez az ismeretlen nő, de aztán csak röhögtem az egészen: aki liberális médiaizének (miszerint beobachtungsstelle) tartja magát, és ilyesmiket képes leírni, az tényleg Meschugge, rá köll hagyni.

Frau Vásárhelyi azért kényszerül mostanában magyarázkodásra, mert az Index ellen emberi méltóságának megsértése miatt indított pere annyira abszurd, és annyira szemben áll mindazzal, amit ő egyébként hirdetni szokott sajtószabadságról, egyebekről, hogy az már közvetlen környezetében, a legliberálisabb liberálisok között is röhej tárgya. Tanúskodik erről számtalan blogbejegyzés, személyes és nyilvános kommentár. Például a paramilitáris szélsőjobboldali jogászjugend, a Társaság a Szabadságjogokért ügyvédei is nevetségesnek nevezték Vásárhelyi akcióját és az elsőfokú ítéletet, sőt elvállalták a perben két szerzőnk védelmét.

A sértődékeny Frau nyereségvágyból és magánérdekből alaposan keresztbe verte a médiatörvény liberális kritikusainak érvelését: ők épp azt hozták föl a Fidesz új médiaszabályozása ellen – egyébként teljes joggal –, hogy az emberi méltóság védelmére álságos módon hivatkozva indokolatlanul korlátozza a szólásszabadságot. Ezért magyarázkodik tehát V., ezért bizonygatja, hogy az Index példátlan gaztettet követett el ellene. Ebből természetesen egy szó sem igaz.”