„Ön azt mondja, van elég kőolaj, csak ki kell hozni a földből. Minek tudható be akkor a globális riogatás a készlet fogyásáról?
Alapvetően a felszínes gondolkodásmódnak.
Egy átlagember ettől jobban megijed, mint attól, hogy egyszer majd hú de drága lesz a benzin?
Lehet. Bár az, hogy a világ olajkészletének a 75-80 százaléka vagy autoriter politikai rezsimmel bíró országok alatt van, vagy fegyveres konfliktus van, vagy terrorista veszély, vagy ennek valamilyen kombinációja, az éppen elég ijesztő. Nincs szükség geológiai kimerülésre! Hogy Líbiában mennyi készlet van a föld alatt (egyébként nagyon sok), az jelen pillanatban irreleváns.
Mert nem kitermelhető.
A líbiai forradalom sokkal realisztikusabb veszély az olajár alakulására, mint a fizikai kimerülés. Líbia jól áll tartalékkal. Az észak-afrikai forradalmi hullámmal kapcsolatban mindenki azt találgatja, hogy olyan lesz-e, mint 1848, ami nagy forradalmi hullám volt, aztán »Európa csendes, újra csendes« és úgy nagyjából visszaáll a régi rend. Vagy olyan lesz, mint 1989? Azon a nyáron Csehszlovákia egy tökéletesen stabil rendszernek tűnt, de a lengyelországi és a magyarországi változások ott is elsöpörték a rezsimet.
Ön mire tenne? Lesz változás, vagy marad a régi rend Líbiában?
Én még nem tenném ki a »Happy end« táblát. Tipikusan azt gondolom, egy nemzetnek nem jó, ha forradalom van.
Miért?
Ha megnézzük, hogy a győztes forradalmak mekkora eséllyel vezettek kulturált demokráciához és mekkora eséllyel vezettek szintén gusztustalan, csak más színű rezsimhez, akkor szerintem ez utóbbi történelmileg gyakoribb.”