Hamvadó cigarettavég

„Nézem a videót a parlamenti képviselők reakcióival: a sok klisészerű, sematikus pro és kontra érv között egyetlen ember van, akinek a szavaira felkapom a fejem. L. Simon László, az Országgyűlés kulturális és sajtóbizottságának elnöke (egyébként »civilben« költő, vizuális művész, borász) arról beszél, hogy a bagókérdésnek két oldala van: az egészségügyi vonzatokon túl a dohányzás kulturális kérdés is, és ezt nem szabad kihagyni a számításból.

Helyben vagyunk. A dohányzás elleni, az EU-n belül mindenütt egyre erősödő hadjárat nem magyarázható pusztán gyakorlati okokkal, néha egészen irracionális formákat képes ölteni: mi magyarázza például, hogy a vendéglátóhelyeken kötelező teljes elkülönítés vaskezű betartatása helyett az állam vállalja a totális tiltás okozta lehetséges gazdasági kockázatokat és társadalmi nyomást? Az, hogy ez nem csupán egy – természetesen jogos – egészségügyi indokokkal aládúcolt, adminisztratívnak álcázott lépéssorozat, hanem sokkal mélyebb tartalma van, még ha az intézkedéseket előterjesztő és végrehajtó, csekély értelmű bürokraták ennek nincsenek is tudatában. Ne legyenek illúzióink: a dohányosokat akkor sem hagynák békén, ha valahogyan sikerülne megoldani, hogy szenvedélyük semmilyen formában ne zavarja nemdohányzó felebarátaikat.”