„A választók többsége – ahogy ezt a kutatások is mutatják – egyre bizalmatlanabbul és kiábrándultabban figyeli ezt az egészet, s talán már akkor sem hinné el, hogy őszinte szavakat hall, ha véletlenül egy politikus ezzel kísérletezne. Hiába gondolja a mindenkori ellenzék, hogy ez a víz az ő malmához megy; egy ilyen lefelé húzó spirálból hosszabb távon senki sem jöhet ki jól.
Hacsak... Hacsak nem kezdünk el tanulni abból, ami történt. Választók és politikusok egyaránt. Előbbiek megtanulhatnák, hogy mennyire kell komolyan venni a világvége retorikát, mennyire kell elhinni gondolkodás nélkül kedvenc pártjuknak mindazt, amit az aktuális politikai érdekeik alapján éppen mondanak. Nem csalódni vagy kivonulni kell, hanem mérlegelni, megfontolni, és ezek által alakítani a pártok politikáját. Utóbbiak ugyanis így akár egyszer fel is ismerhetnék, hogy a szerencse a politikában is forgandó, az adott pillanatban hatásosnak látszó szavak pedig oda is elkísérik majd őket, ahová talán már nem annyira szeretnék.”