Tömeges béremelés, verseny nélkül?

„Hoffmann Rózsa az érintetteknek valószínűleg a legkényelmesebb megoldást kínálja: több pénzt sokaknak, mérsékelten fokozott elvárások mellett. Nem csak Pokorni Zoltán, hanem a konferencián az államtitkárt követő előadók is, szinte valamennyien azt hangsúlyozták, hogy ez így nem oldana meg semmit. Lannert Judit, a TÁRKI-TUDOK vezérigazgatója több sikeres külföldi közoktatási reform példáján keresztül szemléltette, hogy nincs hatása annak, ha a jutalmak nem elég magasak, és közben az elvárások is lazák.

A bérskálán tehát a Hoffmann-modell alapján kényelmes kivárással remekül lehet felfelé lépegetni - igaz, csak lassacskán és nem számottevő fizetésemelkedéssel. Ha viszont az életpályamodell tényleg csak ennyi, egy némileg vonzóbb bértábla, melynek tulajdonképpen továbbra is mindegy, milyen minőségű munka folyik az iskolákban, akkor jobb, ha senki nem reménykedik nagy és pozitív változásokban. Ha a PÉPM Hoffman-féle verziója valósul meg, összességében valamivel elégedettebbek lesznek pedagógusaink, ám az igazán jó tanárok munkáját továbbra sem honorálnák kiemelten. És hiába lenne például mód mester- és tudóstanári fokozatot szerezni, egy jó általános vagy középiskolai tanár nem feltétlenül az egyéni kutatómunkára való készség és képesség miatt lesz jó pedagógus, vagyis nem ezek azok a szempontok, melyek egy jó tanárt elsősorban jellemeznek, így nem is ez alapján lehetne őket igazán jutalmazni és ösztönözni. A Hoffmann-féle PÉPM logikája azonban ez: a jó teljesítményt csak megkésve és nem differenciáltan jutalmazza. (...)

Pokorni Zoltán, az Országgyűlés oktatási, tudományos és kutatási bizottságának elnöke a vérszegény kompromisszumos megoldások helyett drasztikus változást javasol. A fideszes politikus szerint nincs szükség egy ekkora országban 170 ezer pedagógusra: ma Magyarországon 10 gyerek jut egy pedagógusra, míg az OECD-átlag 16. Igaz, itthon hiányos a pedagógus munkáját segítő, támogató aszisztentúra (a tanítási és kutatási asszisztensek, a tanulókat szakmailag segítő személyzet). Pokorni javaslata szerint neki kell kezdeni az aszisztentúra-építésnek, közelíteni kell az egy pedagógusra jutó gyerekek számát az OECD-átlaghoz, így pedig jelentősen csökkenthető lesz a hatalmas pedagógusgárda, ami pedig közel 70%-os béremelésre teremtene lehetőséget. Pokorni szerint Hoffmann modelljének megvalósítására úgy, hogy marad a jelenlegi pedagógusszám, még egyszer annyi pénzt kellene a közoktatásra fordítania az államnak, mint amennyit jelenleg fordít (kb. 436 milliárd). 170 ezer pedagógus bérét fenntartható módon, hosszútávon megduplázni pedig nincs és nem is lesz lehetőség. A fideszes politikus szerint radikális csökkentésre van szükség a képzésben (a jelenlegi fluktuáció mellett két és félszeres a túlképzés), ugyanakkor jobb emberanyaggal kellene dolgozni, akiket a minimálbérrel megegyező ösztöndíjjal csábítanának a képzőhelyekre. Pokorni az alapbér helyett a külön teljesítményért járó bért növelné jelentősen.”