Gyurcsány Ferenc vallomása Orbán Viktorról

„A miniszterelnök körbejárt. Én az egyik sarokba kucorodtam a másik segélyszervezet megbízottjával és paradicsomlevet iszogattam. Odajött hozzám is, sőt, leült és beszélni kezdett: nem vagyok az a nagy hívő ember, mondta, de elfogadom, hogy az egyház fontos szerepet tölthet be a társadalomban. Aztán egy kicsit felemelte a hangját. A körülöttünk állók figyelmesen hallgatták, amikor azt fejtegette, hogy egy miniszterelnöknek milyen nagy hatalma is van. Bármit elintézhet, de az a baj, hogy amire nem figyel eléggé, vagy nem tudja személyesen felügyelni, annak nagy az esélye, hogy elszabotálják.

Aztán megint élesen témát váltott, és azt kezdte el magyarázni, hogy Orbán Viktor milyen tehetséges és nagy kaliberű ember.

Meglepett. Üzenni akart? Miért mondta ezt pont nekem? Aztán hirtelen felállt és elköszönés előtt még odasúgta: »Ha én és Orbán Viktor a hátunkra vennénk Magyarországot, soha nem látott elismertséget és gazdagságot teremthetnénk...«

Azóta sem tudom megemészteni is a hallottakat. Lelkészként gyakran kerülök olyan helyzetbe, hogy nekem öntik ki a szívüket ismeretlenek, vallanak problémáikról, legbensőbb titkaikról. És amik igazán megőrzendők, azok is maradnak.”