„A kormány és a jegybank közötti konfliktusok természetesek. A jegybank ezért független. Nem lenne szükség a függetlenségre, ha a kormány és a jegybank mindig egyetértene. Nem lenne szükség a függetlenségre, ha a kormány fennhatóság alá kerülő monetáris politika alacsony inflációt, pénzügyi stabilitást, és stabil gazdasági növekedést biztosítana. De nem biztosít. Egy kormánynak alárendelt monetáris politika többnyire magas inflációt, pénzügyi zavarokat és alacsony növekedést produkál.(...)
Magyarországon a jegybanki függetlenség előnyeinek politikusi felismerése elmaradt. A kilencvenes évek elejének inflációs traumája nem volt elég erős, a magyar politikusok pedig úgy tűnik mások kárán nem tanulnak. Az elmúlt tíz évben az éppen kormányon levők mindig úgy gondolták, hogy vélt vagy valós problémáik egy részének megoldásának kulcsa a jegybanknál van. A monetáris tanács létszámának megemelése 2005-ben, vagy tagjai kinevezési rendjének mostani megváltoztatása nem a monetáris politika hatékonyságának növelését, hanem a kamatdöntések politikai befolyásolását célozza. A jegybank döntéseinek szakmai vagy akár politikusi bírálata természetes. A monetáris politika körüli szakmai vita hasznos. A jegybank függetlensége nem a bírálatoktól vagy szakmai vitáktól sérül. A jegybank függetlensége attól sérül, hogy a jegybank törvény változtatását, döntéshozóinak kiválasztását a kamatpolitika meghatározott irányú befolyásolásának szándéka vezeti.”