„Most karácsonykor, mint minden évben a betlehemi kisgyermekre emlékezünk, aki legyőzte a kapzsi, irigy Heródest, a világ hatalmasait, akik el akarták pusztítani. Igazi karácsonyi tettnek, valóban világraszóló bravúrnak tartom, hogy a kis Magyarország a szolidaritás érdekében szembe mer szállni a pénzvilág hatalmasaival. Meg próbálják bosszulni, éppen a bizalmat akarják lerombolni, pedig mi már a magánnyugdíj pénztári rendszer bevezetésekor bebizonyítottuk, hogy az szükségszerűen a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer összeomlásához és az államadósság kifizethetetlen növekedéséhez fog vezetni.
1997-98-ban, a Horn kormány idejében, amikor tőkefedezeti magán nyugdíjpénztári rendszert létrehozták, férjem, Dr. Skrabski Árpád, a Magyar Pénztárszövetség elnöke, minden fórumon tiltakozott, hiszen ez a változás egyértelműen csak a bankok és biztosítók érdekeit szolgálta, és súlyos veszélyt jelentett a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer jövőjére vonatkozóan. Árpád hozta létre az önkéntes kölcsönös nyugdíj és egészségpénztárakat, amelyek lényegében különböznek a magán nyugdíjpénztáraktól, hiszen az önkéntes rendszer nem vesz ki semmit az egységes nyugdíj és egészségbiztosítás rendszeréből, hanem a munkáltatók, a tagok többlet befizetései és az állami adókedvezmények alapján az öngondoskodás igen jelentős civil szervezetei. Franciaországban mindenki tagja az önkéntes pénztáraknak, az úgynevezett mutualitéknek. Annak idején Mitterrand elnök fogadta Árpádékat, és azt állította, hogy az önkéntes pénztárak védhetik meg az országot a vadkapitalizmustól, hiszen ezek a legerősebb, igen nagy tőkeerővel rendelkező civil szervezetek, amelyeknek a tagok a tulajdonosai. Miért különböznek ettől alapvetően a magán nyugdíjpénztárak?
Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy a bismarcki mintájú szolidaritás alapú magyar nyugdíjrendszer a világon az elsők között jött létre. Ennek lényege, hogy minden évben a dolgozók által befizetett járulékot osztjuk szét a nyugdíjasok között, ezt nevezik felosztó-kirovó rendszernek. A kötelező magán nyugdíjpénztárak létrehozásával ennek a befizetett járuléknak egy jelentős hányada- nagy arányban a fiataloktól, a jól keresőktől a bankokhoz, biztosítókhoz került, amelyek ezt az összeget majd csak 20-30-40 év múlva fizették volna ki, amikor a tagok nyugdíjba mennek. Tehát ez a befizetés nem hasonlítható egy takarékbetéthez, amiből bármikor kivehetjük a pénzünket, hanem csak egy hosszú távú ígéret, hogy majd nyugdíjazásunkkor mennyi járna nekünk. Emiatt, bár korábban a járulékok fedezték a nyugdíjak összegét, jelentős hiány keletkezett a nyugdíjkasszában, ennek pótlására a kormánynak folyamatosan kölcsönt kellett felvennie, aminek a hihetetlen magas kamatait az adónkból nyögjük mindannyian. Ez a rendszer kizárólag a pénzvilág érdekeit szolgálja, valószínűleg itt is óriási összegek vándoroltak egyes zsebekbe.
Egy kitünő matematikus, Szedmák Sándor - ma nemzetközi szinten vezető matematikai elemző - készített 1997-ben modellt, amelyben bebizonyította, hogy a magyar nyugdíjrendszer szükségszerűen csődbe a jut a magán nyugdíjpénztári rendszer bevezetése miatt. A modellt a Magyar Tudományos Akadémián rendezett több konferencián mutattuk be, azonban a tudományos érvek az akkori hatalomnál süket fülekre találtak. Andorka Rudolf professzor vezetésével a Közgazdaságtudományi Társaság, majd Klinger András professzor vezetésével a Magyar Tudományos Akadémia Demográfiai Bizottsága, a Közgazdaság tudományi Bizottsággal, és a Munkatudományi Bizottsággal több tudományos ülésen vitatta meg a nyugdíjrendszer átalakításának tervét, és a tőkefedezeti magán nyugdíjpénztári pillér bevezetését egyértelműen ellenezték. Megállapították, hogy a Pénzügyminisztérium által közreadott program nem valós adatokon alapul, így előrejelzései megalapozatlanok. Kiszámították, hogy a nőket hátrányosan megkülönbözteti a magán nyugdíjpénztári rendszer. Előre jelezték, hogy a tervezett működési költségeket jelentősen túl fogják lépni a magán nyugdíjpénztárak, tehát sokkal drágábbak, mint az állami rendszer. Ráadásul a magánnyugdíj pénztári rendszer kifejezetten bünteti a gyermekvállalást, hiszen ez lényegében egy olyan saját megtakarítás, aminek a tőkéjéhez és kamatához csak majd mint nyugdíjasok férhettünk volna hozzá. Ez kifejezetten ellenérdekeltté tette az embereket a gyermekvállalásban, hiszen minél több gyermeket nevel valaki, annál kisebb nyugdíjra számíthatott volna.
Mivel a kötelező magánnyugdíj pénztárak megszüntetése egyedül a pénzügyi lobbi érdekeit veszélyezteti, számukra azonban óriási összegek elvesztésről van szó, az emberek tájékozatlanságát kihasználó példátlan kampányt indítottak és a kormány iránti bizalmat próbálják aláásni. Pedig csak az történt, hogy hatalmas veszteségek elszenvedése után, tizenkét év elteltével végre megfogadta a kormány a korábbi leghitelesebb szakértők egyértelmű tanácsait. A visszalépés a pénzügyi lobbin kívül senkinek nem okoz most veszteséget, sőt azokban a ritka esetekben, amikor a pénztárak eredményesen fektették be a rájuk bízott összeget, a különbséget most megkapják azok, akik visszatérnek az egységes, szolidaritáson alapuló rendszerbe. Hosszú távon az igen jól kereső rétegnek lett volna lehetősége arra, hogy ha szerencséje van, akkor majd magasabb nyugdíjra lesz jogosult a magán nyugdíjpénztárból, de ez azzal járt volna együtt, hogy mivel az ő járulékának jelentős része nem került volna be a szolidaritáson alapuló rendszerbe, az ottani hiányt csak további kölcsönök felvételével tudta volna pótolni a kormány- mindannyiunk adójának és az államháztartási egyensúly felborulásának árán. Ilyen többlet megtakarítás biztosítására az önkéntes kölcsönös nyugdíjpénztárak kiválóan alkalmasak. Ma Magyarországon az összefogás, a kölcsönös segítőkészség, bizalom, a társadalmi tőke erősítése a legfontosabb a jövőnk érdekében. A magán nyugdíjpénztárak megszüntetése a szolidaritás, a kölcsönös felelősségvállalás irányába tett igen jelentős lépés.” (Új Ember)
