„Most karácsonykor, mint minden évben a betlehemi kisgyermekre emlékezünk, aki legyőzte a kapzsi, irigy Heródest, a világ hatalmasait, akik el akarták pusztítani. Igazi karácsonyi tettnek, valóban világraszóló bravúrnak tartom, hogy a kis Magyarország a szolidaritás érdekében szembe mer szállni a pénzvilág hatalmasaival. Meg próbálják bosszulni, éppen a bizalmat akarják lerombolni, pedig mi már a magánnyugdíj pénztári rendszer bevezetésekor bebizonyítottuk, hogy az szükségszerűen a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer összeomlásához és az államadósság kifizethetetlen növekedéséhez fog vezetni.
1997-98-ban, a Horn kormány idejében, amikor tőkefedezeti magán nyugdíjpénztári rendszert létrehozták, férjem, Dr. Skrabski Árpád, a Magyar Pénztárszövetség elnöke, minden fórumon tiltakozott, hiszen ez a változás egyértelműen csak a bankok és biztosítók érdekeit szolgálta, és súlyos veszélyt jelentett a szolidaritáson alapuló nyugdíjrendszer jövőjére vonatkozóan. Árpád hozta létre az önkéntes kölcsönös nyugdíj és egészségpénztárakat, amelyek lényegében különböznek a magán nyugdíjpénztáraktól, hiszen az önkéntes rendszer nem vesz ki semmit az egységes nyugdíj és egészségbiztosítás rendszeréből, hanem a munkáltatók, a tagok többlet befizetései és az állami adókedvezmények alapján az öngondoskodás igen jelentős civil szervezetei. Franciaországban mindenki tagja az önkéntes pénztáraknak, az úgynevezett mutualitéknek. Annak idején Mitterrand elnök fogadta Árpádékat, és azt állította, hogy az önkéntes pénztárak védhetik meg az országot a vadkapitalizmustól, hiszen ezek a legerősebb, igen nagy tőkeerővel rendelkező civil szervezetek, amelyeknek a tagok a tulajdonosai. Miért különböznek ettől alapvetően a magán nyugdíjpénztárak?
Nagyon büszkék lehetünk arra, hogy a bismarcki mintájú szolidaritás alapú magyar nyugdíjrendszer a világon az elsők között jött létre. Ennek lényege, hogy minden évben a dolgozók által befizetett járulékot osztjuk szét a nyugdíjasok között, ezt nevezik felosztó-kirovó rendszernek. A kötelező magán nyugdíjpénztárak létrehozásával ennek a befizetett járuléknak egy jelentős hányada- nagy arányban a fiataloktól, a jól keresőktől a bankokhoz, biztosítókhoz került, amelyek ezt az összeget majd csak 20-30-40 év múlva fizették volna ki, amikor a tagok nyugdíjba mennek. Tehát ez a befizetés nem hasonlítható egy takarékbetéthez, amiből bármikor kivehetjük a pénzünket, hanem csak egy hosszú távú ígéret, hogy majd nyugdíjazásunkkor mennyi járna nekünk. Emiatt, bár korábban a járulékok fedezték a nyugdíjak összegét, jelentős hiány keletkezett a nyugdíjkasszában, ennek pótlására a kormánynak folyamatosan kölcsönt kellett felvennie, aminek a hihetetlen magas kamatait az adónkból nyögjük mindannyian. Ez a rendszer kizárólag a pénzvilág érdekeit szolgálja, valószínűleg itt is óriási összegek vándoroltak egyes zsebekbe.