„– Nagyon kritikus vagyok az elmúlt húsz évet és a saját kormányzásunk időszakát illetően is. Ennek alapján úgy vélem, a magyar kapitalizmus eddigi gyakorlatát indokolt és elkerülhetetlen újravizsgálni, átfogó bírálatot és korszerű megoldási alternatívát adva. (...)
– Demokratikus, despotikus, diktatórikus – ezeket a jelzőket »egy világ« választja el egymástól, mégis mindegyiket ráaggatják a második Orbán-kormányra, a hazai és a külföldi sajtóban egyaránt. Történészként mi a véleménye minderről?
– A magyar közvélemény és média közismerten nagyon megosztott, következésképpen mindegyik jelzővel találkozunk. Nyugat-Európában és Észak-Amerikában viszont az elmarasztaló vélemények a politikusok és a sajtó részéről, bár nem kizárólagosak, de egyértelműen túlsúlyban vannak. Kormánypárti szónokok gyakran a szocialista pártot vádolják a kormányra nézve rossz értékítéletek kialakításával és terjesztésével. Ez a vád megalapozatlan, ugyanis a szocialistáknak nincs ördögi befolyásuk a konzervatív német, francia és más országbeli politikusokra, illetve sajtóorgánumokra. Bizonyára sok szubjektív elem is van a kritikákban, de alapjuk az egyre nagyobb magyar demokratikus deficit. A kormánypártnak természetesen lehet és kell is élnie a több mint kétharmados parlamenti többségével, de visszaélnie nem szabad. A modern demokrácia ugyan a többségi elvet irányadónak tartja, de nem úgy értelmezi, hogy a többség számára – amely parlamenti demokráciákban meglehetősen átmeneti – kizárólagos és évtizedekre szóló felhatalmazást ad. A modern demokrácia fontos kategóriája a fékek és ellensúlyok rendszere, amely megakadályozza az antidemokratikus kísértést. Amit az elmúlt hónapokban Magyarországon tapasztaltunk, az arra utal, hogy a kormányzat a hatalom bebetonozására törekszik. Ezt mutatja az alkotmányozás egész folyamata, az Alkotmánybíróság kompetenciájának szűkítése, az ellenőrizetlen és ellenőrizhetetlen kinevezések a legfőbb ügyészi posztra, a bíróságokon, a média szabadságának jelentős korlátozása. Történészként azt tudom mondani, hogy a demokrácia korlátozása hosszú távon Európa közepén nem lehet sikeres, de egy időre az alkotó és kritikus szellemű emberek számára az élet minőségét nagyban rontja.”
