„Erdély elvesztésének traumáját nem a magyarság múltba feledkezésre való érthetetlen hajlama, nem a történelmi sebeit folyton feltépő mazochizmusa, és nem is az ebből táplálkozó érzelmi irredentizmusa nem engedi feloldódni a közösségi pszichében immár 90 esztendeje. Hanem a nyertes, Románia 90 éve folytatott politikája.
A kivándorlási hullámok és az asszimiláció ellenére Romániában még ma is közel másfél milliós népességű magyar nemzeti közösség él. És ez a közösség még ma sem tekintheti magát egyenjogúnak a többségi nemzettel. Több mint húsz évvel a kíméletlen terrorgépezetet működtető fasiszta-kommunista Ceausescu-rendszer bukása után. Amelynek az elnyomása duplán nehezedett a magyarságra.
Románia alkotmánya szerint az ország ma is egységes nemzetállam, és hivatalos nyelve a román. A romániai magyarok pártja ma is csak az autonómia igényéről való lemondás árán nyerhet kormányzati szerepet. Mindmáig nem hozható létre Romániában magyar nyelvű állami egyetem, csak úgynevezett multikulturális. (...)
Ideje lenne végre megérteniük a »nemzettől félő« liberálisainknak is, hogy az egyenes beszéd a nemzeti érdekeinkről és céljainkról Romániában is az egyetlen járható út, amely elvezethet a nemzeti megbékélés intézményes garanciáinak létrejöttéhez. Az államalkotó nemzetek közötti egyenlőség alkotmányos elismertetéséhez. A közösségi jogok megerősítéséhez, az autonómiák rendszerének kiépüléséhez.”