„A konszenzusos demokrácia leginkább a nemzetiségi, nyelvi és vallási szempontból is megosztott Belgiumra és Hollandiára jellemző. Belgiumban még a hagyományos politikai szerveződések is flamand és vallon színekben működnek, így fordulhatott elő, hogy 1999-től 2007-ig hatpárti koalíció volt, amelyet a két-két liberális, szocialista és zöld párt alkotott.
Hollandiában is sokszínű az együttműködés: például 1994 és 2002 között a szociáldemokraták a jobboldali és a baloldali liberálisokkal összefogva alakítottak kormányt. Most meg a liberálisok a kereszténydemokratákkal szövetkeztek, és őket a szélsőjobb kívülről támogatja. Ebben a két országban arányos választási rendszer működik, tehát nem fordulhat elő az, ami Magyarországon 2010-ben, jelesül az, hogy a szavazatok 52 százalékával egyetlen szerveződés megszerzi a mandátumok 68 százalékát.
Az ideológiai vagy más törésvonalak mentén tagolt társadalomban a pártok átfogó hálózatot építettek ki, s a kereszténydemokraták, a liberálisok és a szocialisták is stabil támogatói körrel rendelkeznek. Emiatt is elképzelhetetlen, hogy egyetlen politikai erő a kormányalakításhoz szükséges többséget szerezzen.”