„- Lassú leszámolás, vagy csak ellenpontozás zajlik a pártban?
– Az előbbi ellen tiltakoznék, de szerencsére ilyet az MSZP-ben senki sem akar. Ám a többségi döntéseket be kell tartani.
- De ki mögött áll a többség: az elnökség »balra át!« jelszavát vagy Gyurcsány balközép pártelképzelését támogatják többen?
– Az elnökség a kongresszus felhatalmazása alapján többségi álláspontot képvisel. Kiállok a küldöttek által elfogadott elvek mellett, egyetértek azokkal, akik radikális megújulást szeretnének, szakítani akarnak a múlttal. Ennek személyi következményei is vannak. (...)
- Gyurcsány Ferenc a minap egy budaörsi lakossági fórumon szólalt fel. Szavait a hírügynökségek úgy értelmezték, hogy a Demokratikus Koalíciót párttá akarja szervezni.
– Úgy látom, hogy Gyurcsány az MSZP-t akarja más stílusú, orientációjú párttá szervezni. Ezt viszont a többség nem fogadja el. Az a kérdés: az MSZP a liberálisoknak és a progresszív konzervatívoknak is menedéket adó nagy ernyőszervezet, vagy markánsan baloldali erő lesz-e. Én az utóbbi elképzelést támogatom. Miért kellene a párton belül megvalósítani a népfrontot? Inkább úgy fogjunk össze a liberálisokkal és a konzervatív csoportokkal, hogy közben megőrizzük saját arculatunkat, szervezetünket.
- Korábban azt mondta: az MSZP társadalmi beágyazottságát körökkel, szakszervezeti együttműködéssel, fogyasztóvédelmi csoportokkal lehetne elmélyíteni. Hol vannak ezek a kezdeményezések? Nyáron alakult meg az első szocialista kör, azóta nem hallunk róla. Késve vagy egyáltalán nem reagálnak az igazán balos témákra, mint amilyen például a kiskunfélegyházi munkások és szakszervezetek sztrájkja. Az MSZP mintha saját belső hatalmi harcaival lenne elfoglalva, ahelyett, hogy megújulna.
– Sajnos igaza van: lassan mozdulunk. Korábban – kormányzati pozícióban – érthetően és indokoltan fenn akartuk tartani reputációnkat a munkaadók, a külföldi befektetők előtt, de nem tudtunk kellő egyensúlyt tartani. Mint az ördög a tömjénfüsttől, úgy féltünk a szakszervezeti témáktól. Radikális változásra van szükség ezen a téren is. A november 27-i megmozdulásunkon remélhetőleg a szakszervezetek is komoly szerepet játszanak majd. Mentségünkre szolgál: az elmúlt hónapokban lefoglaltak bennünket a kormány demokráciaellenes – az alaptörvényt, az Alkotmánybíróságot, a nyugdíjak állandóságát támadó – lépései. Nem mindig tudjuk elfogadtatni a társadalom többségének érdekeit képviselő és védelmező kezdeményezéseinket. Ez a többség még mindig hisz a kormánypártnak, bár szerintünk erre nincs sok oka. Ahogy Katona Tamás mondta: a Fidesz-kormány adótörvényét azok értik, akiknek kedvez, és akik számára a következményei hátrányosak, azok nem értik. Rövidesen az utóbbiak rájönnek: rosszul jártak.”