6:3

2010. november 25. 13:05

Az 1953-ban ezen a napon elért világraszóló teljesítmény mindenesetre vita nélkül tette november 25-ét a magyar labdarúgás napjává.

2010. november 25. 13:05
„Egy eredmény, amihez nem szükséges kommentár, aminek hallatán minden magyart valami felemelő érzés kerít hatalmába. Vagy inkább a nemzeti büszkeség nosztalgiával vegyes keserédessége. Az 1953-ban ezen a napon elért világraszóló teljesítmény mindenesetre vita nélkül tette november 25-ét a magyar labdarúgás napjává.

Ódákat lehetne zengni arról, hogy a magyar futball sajátos stílussal, tartással, világelső technikai tudással rendelkezett. Lehetne hosszasan értekezni a politikai közeg befolyásáról, a magyar nép frusztrációját oldó sportsiker időleges felszabadító eksztázisáról. Egészen messzire kavarodva lehetne ezt az eseményt a magyar nemzeti kultúra egyik identitáserősítő elemének is nevezni. Azonban kesereghetnénk is az azt követő hanyatláson - lehetne búsulni múltba vesző, réveteg tekintettel, hogy valamikor nekünk is volt a szó szoros értelmében vett labdarúgásunk. Sőt, a tízmillió szövetségi kapitány országában vízionárius típusúak akár egy üdvös sportstratégiát is megfogalmazhatnának. Mindezektől most én inkább tartózkodnék.

A mai napon csupán, mindenféle sallangtól mentesen, egy fantasztikus eseményre szeretnék emlékeztetni, amit tizenegy őrületes tehetség, zseniális futballista adott nekünk ajándékba: Grosics Gyula, Buzánszky Jenő, Lóránt Gyula, Lantos Mihály, Bozsik József, Zakariás József, Budai László, Kocsis Sándor, Hidegkuti Nándor, Puskás Ferenc, Czibor Zoltán.”
az eredeti, teljes írást itt olvashatja el Navigálás

Összesen 27 komment

A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
röviden
2010. november 26. 10:55
Egy szabályos gólunkat meg se adták. Ehhez, mondjuk hozzászokhattunk, ld. Chile, '62; vagy ' 66-ban a brazilok ellen 3:1-nél, igaz, annak kisebb jelentősége volt. Rajtunk kívül mindenkinek jobb volt, ha a németek nyernek.
marós
2010. november 26. 08:08
"Régi dicsőségünk hol késel az éji homályban." Szépd olog az emlékezés, a főhajtás a kiválóságaink világra szoló, örökké el nem muló sikere előtt. De a miért jellemző ránk, hogy az élet sok területén nem tudjuk elérni azt amire egyszer már képesek voltunk?
drieno
2010. november 25. 18:41
A teljesítmény teljesítmény, bármikor is adták le, az isten áldja meg Őket érte, és azért is, hogy annyi örömöt okoztak egy olyan rettenetes korban!
marko11
2010. november 25. 17:41
Az 1953. november 25-én elért világraszóló teljesítményről megemlékezni - nagyon helyes. Ha már az elmúlt évtizedek nem hoztak sok megemlékezni valót. Hajrá magyarok!
Jelenleg csak a hozzászólások egy kis részét látja. Hozzászóláshoz és a további kommentek megtekintéséhez lépjen be, vagy regisztráljon!