„Nem, a taxisblokád nem az utca forradalma volt. A taxisblokádot az ellenzéki SZDSZ emelte ki a szimpla demonstrációk sorából, és fejlesztette mindent elborító, kormányellenes gyűlöletkampánnyá. És a történtek szempontjából édes mindegy, hogy eleve ők tervelték-e ki, vagy egyszerűen felismerték a kínálkozó pillanatot, és rátenyereltek a spontán mozgalomra.
Én életemben nem láttam akkora felfordulást, mint azokban a napokban. Senki nem tudta, ki, kivel van, mindenki az érdekegyeztetésről csacsogott, és üveges tekintettel figyelte a televíziós közvetítést, Palotás János nagy alakítását és a többi magánszámot. De ami a legfontosabb, senki nem értett semmit. Demonstráció és ellendemonstráció, integető Horváth Balázs az ablakban, termosszal futkározó kommunista házmesterek, önkéntesek százai, akik megszabták, merre mehetünk, és merre nem… Közönséges bunkók pózoltak forgalomirányítóként, és kárörvendő taxisok dörzsölték a tenyerüket, hogy dögöljön meg a szomszéd tehene.