„Szili első hangütése nem ad okot az optimizmusra. Az MSZP egykori húzóneve sajtóközleményében ugyanis kijelentette: »Az MSZP mai összeomlása kizárólag a magyarság nemzeti érzéseit és szociális érdekeit mellőző neoliberális politikájának a számlájára írható, egyben annak a végállomása is. Politikai baloldal veresége nem jelenti azt, hogy nincs igény a társadalmi baloldalon egy sokszínű, újraformált politikai szerveződésekre, mozgalmakra.« Szili tehát az új pártalakulatát az MSZP-hez képest próbálja meghatározni, és az eddigi MSZP-politikához viszonyítva közelít a baloldalisághoz, s ebben az esetben akár már bezárhatja a boltot. A mai magyar társadalomban az efféle modernizált nemzeti baloldaliságra – pláne vidéken – nem lesznek túl sokan vevők! Ráadásul most, amikor a magyar politikai közélet arról a morális csődtömegről is szól, amelyet a pártok és egyes pártpolitikusok az elmúlt évek során felhalmoztak, Szili is besorolt – képviselősége megtartásával – azok közé, akik ily módon élik fel az erkölcsi tőkéjüket, s ez szintén nem jelent vonzerőt a mai közéletben.(...)
Akármit is gondolunk erről, az biztos, hogy e fejlemények önmagukban is jelzik, hogy Szili Katalin bármit is állít, egyrészt ízig-vérig ő is a mostani politikai elit képviselője (amelynek baloldali képviselőit mostanában nagyon nem szeretik a választópolgárok), másrészt meglehetősen – mondjuk így – naiv politikus. Aki a mai magyar politikai erőtérben »komcsi« politikai múlttal, az előző másfél évtized egyik meghatározó baloldali személyiségeként, MSZP-s alapokról indít új elágazású baloldali mozgalmat, ráadásul súlyos morális deficittel, az reménytelen eset. Ma ilyen hendikeppel indítani egy pártot, s karriert - politikai öngyilkosság.”