Országleltár

„A nemzeti vagyon fogalmának eltüntetésével kezdődött újabb birodalmi kifosztásunk gyászos időszaka. Lássuk be, profi munka volt! Úgy letarolni egy nemzet vagyonrendszerét, hogy a nemzet semmilyen ellenállást nem tanúsít, hisz azt sem tudja, hogy egyáltalán mi megy végbe. A kikerülhetetlen számonkérés döntő mozzanata éppen az, hogy legalább három évtizedre visszamenőleg kell rekonstruálnunk, kik és hogyan járultak hozzá ehhez a példátlan brutalitású nemzetvesztő akciósorozathoz. Azért kell legalább három évtizedet visszamennünk a történelemben, mert Magyarország tudatos eladósítása – amelyet tragikomikus módon főként egy „magyar és nemzeti” jelzőt viselő bank vezetői vittek végbe – az elmúlt évszázad egyik legsúlyosabb merénylete volt a nemzet ellen. E folyamat feltárása nélkül éppen az előttünk álló évtized legsúlyosabb kihívására nem tudunk választ adni. Az adósság ugyanis »negatív vagyon«, és azért visszafizethetetlen, mert eleve olyan feltételekkel kényszerítették/kényszerítik ránk, hogy az egyre katasztrofálisabb folyamatos vagyonvesztés eleve garantált legyen. Nemzeti vagyonunk jövője tehát döntően attól függ, hogy le tudjuk-e kapcsolni azt a végzetes szivattyút, amelyet az erre hivatott kezek a hetvenes évek óta folyamatosan szerelnek ránk.

Ennyi rossz után azonban végre van egy jó hír is! A kormány döntött az országleltár elkészítésének programját megalkotó munkacsoport létrehozásáról. Alapvető fontosságú, stratégiai jelentőségű döntés ez! Arról tanúskodik, hogy a nemzeti együttműködés kormánya elkezdte annak a pusztító örökségnek a radikális felszámolását, amelyet az elmúlt évtizedek során kényszerített ránk a birodalom és megannyi kollaboránsa. A régi mondás szerint »üres spájznak bolond a háziasszonya«. Valóban nehéz elképzelni, hogy az új kormány a megdöntött régi rendszer romjain úgy akarjon nemzet-újjáépítő programot alkotni, hogy egyébként sejtelme sincs arról: egyáltalán mi az a vagyoni talapzat, amelyre mindezt építheti.”