„- Van jövője a baloldalnak?
- Persze, hogy van. Örülök a kérdésnek, mert egyszer egyértelműen meg kell mondani, hogy itt nem valami nyomorult kisebbségről van szó és ez nem egy jobboldali ország. Vannak időszakok, amikor egyrészt a parlamenti váltógazdaság szabályait követve, másrészt történelmi okokból, taktikai hibákból, esetleg a baloldal tragikus tévedéseiből, sőt bűneiből valóban jobboldali többség alakul. De az ország nem jobboldali. (...)
- A megújulás kulcsszó. Ebben a helyzetben ez mit jelent? Hogyan lehet megújulni?
- Azt hiszem, önmagában nem elég annyit mondani, hogy megújulunk, radikálisak leszünk, rendszert váltunk a pártban. A párton belüli rendszerváltás kifejezést nem is tudom értelmezni, a tényleges és radikális megújulást viszont elkerülhetetlennek tartom. Végig kell gondolni azt, ami történt és azt, hogy mit kell tennünk, nem elsősorban a párt, hanem a párton keresztül a társadalom érdekében. Meg kell határozni a váltás-irányokat. Nagyon sokan rájöttek már, a legfontosabb, hogy a szocialista párt vállalja a maga szocialistaságát és baloldaliságát. (...)
- Miért gondolják, hogy az emberek el fogják hinni ezt a váltást és nem azt mondják: pusztán így akar voksokat gyűjteni a következő választásokra az MSZP?
- Nem tagadom, hogy vannak olyanok, akik a fordulatot taktikai megfontolásnak tartják, hogy megőrizzék pozícióikat. Ennek érdekében retorikájukban a baloldali jelszavaktól sem riadnak vissza. Én azonban ezt erkölcstelennek, rossznak tartom. Nekünk szívós munkával be kell bizonyítani, hogy tényleg mást akarunk csinálni, és tisztességesen, őszintén akarjuk. Az elfogadtatás nem megy egyik pillanatról a másikra, hiszen a párt hitelének jelentős részét elveszítette, de nem reménytelen feladat azt visszaszerezni. Ehhez persze le kell számolnunk a közelmúlt számos olyan jelenségével, ami szemmel láthatóan nem hozott eredményeket sem a gazdaságban, sem a társadalomban, sem az emberek megítélésében.”