„Többször említettem már, hogy minden idők leginkább egyértelmű választási eredményére számítok október 3-án. A Fidesz esélyes lehet arra, hogy szinte egypártrendszert hozzon létre az önkormányzatokban, ami politikai értelemben eddig nem tapasztalt helyzetet teremthet. Budapest egy-két kerületén kívül a nagyvárosokat figyelve talán csak Miskolc és Szeged polgármesteri versenye látszik kétesélyesnek, nem véletlen, hogy - az amúgy elég lagymatag kampányhangulatban - ezzel a két településsel foglalkozik a sajtó is a legtöbbet. Ezen a héten a Magyar Narancs előbbiről, a Figyelő pedig utóbbiról írt részletesen. (...)
Ne feledjük: a szocialista polgármestereknek olyanok szavazatát is meg kellene szerezniük a folytatáshoz, akik a pártok versenyében jelenleg nem az MSZP-t választanák. Lehet, hogy az elkötelezett szocialista szimpatizánsok mind egy szálig bicskanyitogatónak minősítik a kormányzati támogatásra való fideszes hivatkozást, de rajtuk kívül könnyen értő fülekre találhatnak ezek a mondatok. S ez akkor is igaz, ha ezúttal még a hátszél is különösen fújhat: miután egy-két budapesti kerület kivételével várhatóan szinte minden fontosabb település élére kormánypárti politikusok kerülnek, komoly előnyre a »sok eszkimó – kevés fóka« világában önmagában fideszes párttagkönyve miatt szinte senki nem számíthat. Úgyhogy nem is potenciális haszonról, inkább a veszteség elkerüléséről lehet szó akkor, amikor egy közösség helyben kormánypártiakat választ. A kiélezett küzdelmek esetében döntő szerepe lehet ennek a sajátos realista megfontolásnak.”