„Veresegyházon valójában nem is kizökkent, hanem megállt az idő fogaskereke. A települést 1965 - felfogják, 1965?! - óta ugyanaz a személy vezeti: Pásztor Béla. A »szocializmus céljaival« mindig is egyetértő, de természetesen sosemvolt párttag '65-től tanácselnökként, '90-től pedig polgármesterként bábáskodik az egykoron falu, ma város felett. 1965. Ízlelgessük az évszámot. Két évvel a részleges amnesztia után, hárommal a nyersrezsői Új Gazdasági Mechanizmus előtt. Az ország teljhatalmú ura Kádár János, »reformkommunizmus« még sehol, s olyan politikai celebek triumfálnak a vérbe fojtott forradalom romjai felett, mint Dobi István, Kállai Gyula, Fock Jenő vagy Czinege Lajos. És persze Biszku Béla. 1965. Ugye érezzük a vidéki párttitkárok nyirkos, barátságtalan leheletét a tarkónkon? (...)
Pásztor nem volt képes ellenállni a szocializmus vezető erejének. És most nem a hülyeségre gondolok, hanem a mértéket nem tűrő hitelfelvételre. Nem ismert ebben a témában interregnumot: amit az ország eljátszott nagyban 1990 előtt és a 2000-es évek elejétől, azt ő folytatta kicsiben a '90-es években is. Jelenleg Veresegyház 20 évre előre 5 milliárd (más források szerint 6,2 milliárd - ez kb. a város éves költségvetése) forint értékben van eladósodva, korábban hitelfelvételből oldották meg a földvásárlásokat is, s mindezzel - a polgármester saját bevallása szerint - »a világ legeladósodottabb városává« váltak. Csak összehasonlításképp: a hírhedten legatyásodott Budapesten egy főre kb. 100 ezer, míg Veresegyházán 310-380 ezer forint adósság jut. Egy szó mint száz: Pásztor zseniálisan megágyazott majdani nimbuszának, s a település lakói évek múlva, ínséges időkben édes gondolatokkal adózhatnak majd egykori városvezetőjük emléke előtt: »hogy mennek most a dolgok... bezzeg a tanácselnök elvtárs alatt«.”