Ideje van az észre térésnek!

„Ahogyan egy csapásra nem cserélhető le Magyarország, ugyanúgy a szomszédságában lévő országok egyike sem. Pedig látszólag ugyanaz történt ezekben az országokban is, mint Magyarországon. Elég, ha azt tudatosítjuk, három magyarok által is lakott országban olyan politikai kurzusváltás történt, amelyeknek hivatalos képviselői sokkal kevésbé kívánják, sőt egyáltalán nem kívánják sem belső, sem külső magyar ellenségképre építeni hatalmukat. Ha nem így lenne, aligha kormányoznának kisebbségi magyar politikusok (is) Szerbiában, Romániában és Szlovákiában.

Pedig a hatalommegtartás céljából ebben a három országban is épp úgy keresték egy időben a belső és külső ellenségképet, amint azt Magyarországon tették kollégáik a hatalmi pozíciók megszerzéséért. Szóval, mintha valamilyen kegyelmi állapotban lenne Mittel-Európa. Mintha eljött volna ama bizonyos soha vissza nem térő alkalom, avagy mintha legalább is a küszöbén lennénk egy olyan helyzetnek, hogy bizonyos időre békén hagyják egymást a térség népei.

Ehhez azonban naponta fel kellene ismerniük és tudatosítaniuk - egyénileg meg testületileg is -, hogy épp minek van ideje: a sírásnak, szenvedésnek, a tagadásnak, avagy az elfogadásnak, a nevetésnek…”