Lejtőn csak lefelé

„Trianon Mohács mellett a magyarság történetének legsötétebb szimbóluma. Szimbólum, mert ha alaposan megvizsgálnánk történelmünk mélyszerkezetét, valószínűleg rá kellene döbbennünk, hogy Trianon nem egyetlen esemény csupán. Sokkal inkább megjelenítője egy olyan pusztító »világerőnek«, amelynek hazánk mindig útban volt (van és lesz!), így Magyarország felszámolásának célja történelmi evidencia. Trianon tehát metafora gyanánt e megnevezhetetlen világerő kódnevévé vált. Ezért be kell látnunk, hogy lepusztulásunk messze Trianon előtt kezdődött, és Trianon óta is tart, újabb és újabb »Trianonok« láncolatát létrehozva. (...)

Óvnunk kell magunkat attól a végzetes történelmi optikai csalódástól, hogy a nyugatias modernizáció létszerveződési módja, az ő mostani nagyszerű demokráciája és piacgazdasága a létező világok legjobbika, és hogy a Nyugat mindig a javát akarta Magyarországnak. Észlelnünk kellene végre, hogy a Mediciek és a Fuggerek geopolitikai harapófogójában fokozatosan összeroppanó Magyar Királyság óta egyfolytában útban van minden, ami a valóban önálló, független, a Szent Korona szakralitására épülő Magyarországra emlékeztetne. A török birodalmi terjeszkedés is inkább csak ürügy és eszköz volt a korai »globalizáció« urainak kezében, hogy belső hatalmi konfliktusaik rendezése közben egy füst alatt felszámolják Magyarországot is.

A legnagyobb kontinentális hatalmat, Franciaországot például semmi nem akadályozta meg abban, hogy saját nyers világuralmi törekvéseitől hajtva a minket éppen brutálisan kifosztó Oszmán birodalom hűséges stratégiai szövetségese legyen. Miközben mi önpusztító naivitással éppen ezt a Nyugatot védtük önfeláldozóan! A Nyugat globális birodalma történelmünk kritikus elágazási pontjainál ezután is mindent megtett annak érdekében, hogy cinikus-gátlástalanul lefosszon és kiárusítson minket. Paradox módon ez még a szovjet alávetettségünkre is igaz. Hiszen egyfelől a jaltai paktum nyomán ezt közvetlenül is a Nyugatnak köszönhetjük, ráadásul ennek a szálnak van egy Jaltánál sokkal súlyosabb és mélyebb szerkezeti összefüggése is. A magyar forradalom és szabadságharc 1956-os eltiprásában azért segített készségesen a Nyugat globális birodalma a szovjet impériumnak, mert az eredeti »projekt« számára a forradalom komoly fenyegetést jelentett. Azt jelezte ugyanis, hogy egy szakrális mélyszerkezetében még mindig ép nemzet képes megmutatni az egyedüli kiutat. Azt tudniillik, hogy a »kapitalizmus versus szocializmus« hamis síkjából »térben kilépve« kell megkeresni az emberi lét egyetlen lehetséges útját, a hagyomány szakrális létharmóniájához való visszatalálást. Ez azonban olyan nyilvánvalóvá tette volna a nyugatias kapitalizmus zsákutcájának végzetes tényét, amit a Nyugat urai aligha engedhettek meg maguknak, ezért tettek meg mindent annak érdekében, hogy 1956 mihamarabb elbukjon, és máig tartó hamis értelmezését is ők uralják. Az eredeti projekthez a »liberális« reformok jelentették a visszatérést, persze csak azután, hogy a lázadó nemzet megkapta globális uraitól a megfelelő büntetést.”