„- A Fidesz most rabszíjon szeretné látni a volt vezetőket: Gyurcsányt, Bajnait.
– A Fidesz-frakció előtt is azt mondtam, az elszámoltatás helyes dolog. De gusztustalan, elfogadhatatlan, ha ez a szándék leszámolássá válik. Ki fogok állni azok mellett, akiket politikai üldöztetés ér. (...)
- Az elemzők megelőlegezik önnek a bizalmat: azt állítják, ön elnökhelyettesként összefoghatja a platformokat, pacifikálhatja a pártot.
– Nem vagyok a konfrontáció híve. Szétesik a párt, ha a liberális és a szocialista csoportok elválnak egymástól. Nagy tragédiának tartanám, ha Szili Katalin mozgalma eltávolodna a párttól, vagy szembemenne vele. De ugyanez érvényes Gyurcsány Ferencre is. Ha a volt kormányfő körül csoportosulók nem a párton belül képzelnék el a jövőt, az nagy csapás lenne az MSZP-re. De azt nekik is figyelembe kell venniük, hogy a politikatörténet szerint azok, akik eltávolodnak egy párttól, utána a pusztában kénytelenek bolyongani, igen kevés eséllyel pályázhatnak arra, hogy valaha is eljutnak az ígéret földjére. Kicsit zavarosak ma a pártbéli viszonyok. Szalai Sándort, a híres szociológust 1945-ben megkérdezték, hogy a szocdemeket vagy a kommunistákat részesíti-e előnyben. Ő azt válaszolta: »A szocdem párt egy kuplerájhoz, a kommunista párt pedig kaszárnyához hasonlít. Miután egész életemben jobban szerettem kuplerájba járni, inkább a szociáldemokratákat választom.« Ma jobboldali ellenfeleinknek is mintha a kaszárnya tetszene jobban. Az MSZP szeretne megszabadulni rendetlen, fegyelmezetlen »kupis« jellegétől, de nem úgy, hogy közelebb kerüljön a kaszárnyához. (...)
- Hallgatva önt, úgy tűnik, hogy a sok kacskaringó után vissza akarja rángatni a pártot a baloldalra.
– Az MSZP-nek ismét magáévá kell tennie a társadalmi igazságosság, az emberi méltóság, a mások iránti felelősség ideáit. Micsoda dolog az, hogy emberek milliói kiesnek a munka világából, remény nélkül? Még szörnyűbb, hogy a gyermekeik sem képesek már visszakapaszkodni. Ha az emberek nem végeznek hasznos munkát, elveszítik az önbecsülésüket. Ennek felismeréséhez nem feltétlenül kell szocialistának lenni. »Csak« humanistának. Vagy egyszerűen tisztességes embernek.”