„Mióta a miniszterelnök a múlt héten kifejtette, hogy a magyar kormánynak tényleges tárgyalnivalója egyelőre csak az Európai Unióval van, az egymást érő – magyar és külföldi – értékelések visszatérő motívuma, hogy rövid távon még működhet is a dolog, azonban ha a piacról történő finanszírozás megfeneklene, úgy a valutaalap nélkül Magyarország komoly bajba kerülhet. Az elemzések többnyire két dologra hívták fel a figyelmet. Az egyik, hogy egy újabb »elővigyázatossági megállapodás« a valutaalappal leginkább azért lehet(ett volna) hasznos, mert pusztán a létezése jó eséllyel elejét venné, hogy egyáltalán szükség legyen újabb hitelkeretre. Elmaradása viszont éppen az ellenkező hatással járhat. A másik, hogy a piac megbolondulhat Magyarország nélkül is: elég egy spanyol vagy portugál bedőlés, belga megbicsaklás vagy látványos görög visszaesés, és előre nem látható folyamatok indulhatnak meg, amelyek az addigi magyar piaci műveletek folytatását is maguk alá temethetik.
Magyar politikai vezetők mindenesetre hamar megerősítették a miniszterelnök által kijelölt vonalat. Válaszul az IMF pesti képviselője meg közben azt nyomatékosította, hogy márpedig a valutaalap nem kihagyható. (Azt már nevük mellőzését kérő forrásokból lehet tudni, hogy a különböző IMF-méltatlankodások mögött esetenként személyes megbántottság is húzódhat. »Ott is emberek vannak« – jegyezte meg erről egy a szereplők többségét ismerő bennfentes. Valami, amivel hosszabb távon valóban nem árt számolni.)”