„Orbán Viktor első külföldi útjának célpontja nem véletlenül lett Varsó. A hagyományos lengyel–magyar barátság, Lech Kaczynski tragédiája természetesen önmagában is indokolná a döntést. Azonban most jóval többről van szó.
A varsói úttal az új magyar diplomácia látványosan demonstrálja, hogy meghatározó szerepet szán a közép-európai együttműködésnek. Az elmúlt években a szocialisták – tisztelet Balázs Péter kivételt jelentő hónapjainak – leírták a visegrádi együttműködést. Némi túlzással Varsó és Prága csak akkor jutott eszükbe, ha Moszkva vagy Brüsszel felé erre kellett kényszerleszállni. Pozsony felé pedig Gyurcsányék maguk generáltak légköri zavart – Fico és Slota hisztériáját ugyanis már a kezdetekben le lehetett volna hűteni, azonban szlovák elvtársaikhoz hasonlóan a magyar szocialistáknak is kellett a belpolitikai fronton kihasználható balhé. (...)
A visegrádi együttműködés felélesztésére most páratlan alkalom nyílik. Ha úgy tetszik, mindannyian ugyanarra a politikai vasútvonalra kerültünk. A jobboldali expressz keresztülrobogott Varsón, Budapesten és Prágán is, s ez Robert Fico szocdemnek csúfolt hatalomdemokratáit is a közös útra kényszerítheti. Fölösleges illúzióink ne legyenek, június 12-én Szlovákiában ahhoz kisebb csoda kellene, hogy ne Ficóék nyerjenek. Azonban a visegrádiak együttes fellépése esetén Pozsony már nem folytathatja korábbi politikai ámokfutását. S messze nem utolsósorban, ha a csehek és a lengyelek is erősítik a magyar igazságot, Brüsszelben is kénytelenek lesznek végre meglátni, hogy a szlovák vezetők melyik orcájukat mutatják nekik évek óta.”