„Kuss legyen. Már megint. Egyesek szerint Budapest akkor lesz jó hely, ha mindenhol csönd lesz. És hullaszag. Ez a nagy terv, ezzel lép át Budapest a XXI. századba, hogy a belső kerületek éjszakai életét kinyírják. És megint a rendeleti megoldás, a jó öreg módszer a rendszerváltás előtti időkből.
Egy tévképzetet szeretnénk eloszlatni: nem attól lesz valaki konzervatív, hogy a politikai puritanizmust erősíti. Sőt: akkor pont az nem lesz. Egy főváros éjszakai élete szabadságkérdés, akárcsak a pálinkafőzés. Az, hogy lassan a levegővételt is szabályozni kívánják, ideológiai fundamentalizmus. A homogenizáló törekvések nem a pluralizmust, vagy a jó életet segítik elő, hanem a dögunalmat. Legyen szó akár a tőlünk nyugatabbra divatos dohányzás-ellenes hisztiről, az »egészséges életmód« erőszakosabbnál erőszakosabb verzióiról, vagy az autó-ellenességről.
Nem véletlen, hogy a városok - különösen a nagyvárosok - különböző típusú körzetekből épülnek fel. Egy belváros nem azonos a kertvárosokkal vagy a falvakkal, és mindegyiknek megvannak az előnyei és a hátrányai is. A nagyvárosok forgalmasabb részeinek hátránya például a zaj, a zsúfoltság, a nyüzsgés, de ugyanezek képezik előnyeit is. Igazán meg lehetne érteni végre, hogy a tökéletesség nem megvalósítható, és számos kellemetlen módon érintkezünk egymással.”