„Magyar Narancs: Mi szól amellett, hogy Isten nevét belefoglaljuk egy törvénybe?
Mezei Balázs: A modern törvényszövegekben sehol nem szerepel Isten neve – talán a Saríát hagyjuk ki ebből –, amiről itt szó van az az úgynevezett preambulum, vagyis a bevezető, ami az indokokat, célokat, elvi alapokat szögezi le, mondhatni teoretikus bevezetés egy törvényhez. Kiemelt törvényekhez szokta ilyet alkotni. A Nemzeti Összetartozás törvénye egyértelműen ceremoniális, az összetartozást hangsúlyozó törvény, amelynek szerepe más, mint a gazdasági, kulturális vagy politikai élet menetét szabályozó törvényeknek. Itt az általa meghatározott nemzeti lét, a jog által átfogott közösség alapvonalait kifejező alapállításairól van szó, ahol helyénvaló, akárcsak az alkotmány preambulumában, a törvénykezés alapját képező elvek vagy végső forrásának megnevezése. Afelől nincsen vita, hogy a jogi egységeknek vannak elvi alapjai, arról sincs vita, hogy ezt meg lehet fogalmazni külön egy bevezető preambuláris részben. Ott válnak el a vélemények, hogy ez a rész kell-e nekünk vagy sem. Ha az európai alkotmányokat nézzük, ott a preambulummal rendelkezők vannak valamelyest többségben, Isten nevét nyolc alkotmány említi meg, de van nagyon sok, amely történelmi előzményeket fejt ki, például a szlovákoknál az áll benne, hogy ők a nagy Morva Birodalomra, valamint Cirill és Metód tevékenységére vezetik vissza az államukat. Csak kettő olyan alkotmány van Európában, amely kifejezetten laikus kitételt tartalmaz a preambulumban, az államot nem vallásiként, nem egyháziként határozza meg: ez a francia és az olasz alkotmány. Isten nevének megemlítése jogtörténetileg két dolgot jelenthet: lehet nominatio dei és invocatio dei, azaz Isten megnevezése vagy hívása. Utóbbira jelenleg Írországban és Görögországban van példa. A görög alkotmányt a szent, egylényegű és láthatatlan Szentháromság nevében vezetik be, míg a német alkotmány azt hangsúlyozza, hogy tudatában vagyunk Isten előtti felelősségünknek. (...)
MN: De nem áll fenn annak a veszélye, hogy Istenre hivatkozással az állam feladja a semlegességét?
MB: A semlegesség nem jelentheti azt, hogy az állam lemond saját törvénykezéseinek az alapjairól, és ezek megnevezéséról. Elhagyásuk ellehetetleníti vagy önkényessé teszi a törvénykezést. Joseph Weilert jogtudós, aki belefolyt az európai alkotmány kapcsán ebbe a vitába, úgy véli, annak a visszautasítása, hogy valamilyen módon Istenre utaljunk, egy hamis elven nyugszik, amely összekeveri a szekularizációt a semlegességgel és az elfogulatlansággal. Amikor azt mondjuk, hogy az államnak semlegesnek kell lennie, az nem azt jelenti, hogy szekulárisan kell megnyilvánulnia. Hogyha azonban Istent teljességgel negligálja az alaptörvény, az egy szekuláris állásfoglalás. Magyarországon nyolcvan százalék fölött van, azoknak a száma, akik valamilyen módon vallásosnak tekintik magukat. Isten kihagyása az ő vallásosságukat sértheti. Attól, hogy valaki nem jár templomba, az még nem jelenti azt, hogy nem hiszi az istenséget valamilyen módon. Egy olyan alkotmányt csinálni, amely a semlegességre hivatkozva kirekeszti ezeknek a nézeteknek a sokféleségét, az egy képmutató magatartás.”