A tanú

„Rendeztek Biszkunak egy helytörténeti beszélgetést a faluban, s az ártatlan nézők között ott voltak a filmesek barátai, ugyancsak újságírók, akik úgymond megkezdték a szembesítést. Történeti felkészületlenség ide, álnaiv modor oda, ezen a ponton a film figyelemre méltó erényeket mutat. Novák és Skrabski ugyanis egymásra vágja a Biszku által Márokpapiban, illetve a budai lakásában mondottakat, s a két időpontban, eltérő színhelyen szó szerint ugyanazok a fordulatok, érvek hangzottak el. S ez tényleg kísérteties látvány. Nyilvánvalóvá válik, hogy a hallgatag Biszkuban évtizedek óta őrölt a folyamatos, kérlelhetetlen néma belső beszéd. A felelősség kérdését számtalanszor tette fel magának, a pontosan ismételt retorikai fordulatokká csontosodott válaszai világossá teszik, hogy milyen jól kiépített a hárításrendszere, miféle erődön kellett volna magukat átverekedniük a filmeseknek, ha tényleg szembesíteni akarták volna a belügyminisztert egykori tetteivel.

Ugyanis terveikkel ellentétben az önleleplezés és a szembesítés a film legkínosabb jelenete lett. Amikor a film alkotói »Béla bácsi« szemébe mondják, hogy kik is ők valójában, s miért jöttek, a Kádár-kori káder-koloniál pamlagon ülő kilencvenéves ember mindössze egyetlen pillanatra zavarodik meg, s annyit mond: »Ez helytelen volt.« S aztán minden megy tovább. Biszku olyan pontosan és felkészülten hazudik, mint amilyen pontatlanul és felkészületlenül kérdeznek igazat a film alkotói. Mindezt bizony elég szomorúan figyeltem. Nem volt felemelő látvány, hogy a személyes felelősség elől Biszku úgy tér ki, ahogy akar, hogy a szembesítésből megszégyenülés lesz, és tényleg nehéz szívvel írom: nem a modern magyar történelemben valóban roppant súlyos felelősséget a vállán hordó egykori belügyminiszter szégyenült ott meg. S ezen a ponton a posztmodern jópofaság, a »vadásszunk kommunistára«, az egész emlékezettel való komolytalan móka végzetesen komoly lesz. Biszku Béla ugyanis valóban rettenetes dolgokat követett el, ártatlan emberek halálában volt tettestárs, s így megengedhetetlenül léha dolognak vélem, hogy élete minden bizonnyal utolsó nyilvános szereplése egy sikerületlen Kész átverés show keretében zajlott le, anélkül, hogy a nyilvánosság előtt egyetlen pillanatra is el kellett volna gondolkodnia azon, mit tett egykor.”