„Ezt mondja szegény Görgey Gábor éppen az ATV-n, ahol Juszt László beszélget vele. Hihetetlen az egész.
Juszt azzal vezeti föl a kérdést, hogy a nyolcvanas években már mindent meg lehetett csinálni, a sajtóban is, ő is mindent megcsinálhatott, szabad volt, mint a madár.
De hát manapság, vált keservesre, régen minden jobb volt, nincsen kulturális irányvonal, amihez lehetne igazodni, illetve nem igazodni, javít az okos, demokratikus riporter, hanem csatlakozni hozzá, szóval nincs ilyen irányvonal, és hát Aczél György értett az irodalomhoz, a művészethez, és…
- Hogy kicsoda, ne haragudj? - kérdez vissza szegény Görgey.
- Aczél György.
- Áh, igen - és a legnagyobb egyetértésben folytatják. Juszt kifejti, hogy Aczélt politikai halála után merték csak kikezdeni és ez gusztustalan. Görgey szegény egyetért - ha éppen érti, miről van szó -, de annyival árnyal, hogy Aczél művelt despota volt.
Aztán megállapodnak abban, hogy Aczél talpig úriember volt, akinek a maiak a lába nyomát sem csókolhatják meg. (Még a könyvtárának dedikálásait is harminc évre titkosította.)
Az M1-en közben Rogán Tóni védi demesztően ostoba, elbaszott médiatörvényét. »Abban ugye ön is egyetért, hogy tényszerű hazugságok sehol se jelenhessenek meg, blogokon sem…« - fordul kissé fenyegtőleg Tóni a szép Mészáros Antónia felé.
Hova hányjak?”