Lehet-e egy baloldali piacpárti?

„Amennyiben a Fidesz-valóság illiberális realitássá áll össze, akkor könnyen az is előfordulhat, hogy a szociáldemokraták lesznek a konzervatívok. Ezt a gondolatot némileg szabadon a Nobel-díjas közgazdász, Paul Krugman - magyarul a napokban megjelent - könyvéből (A liberális lelkiismeret) idézném. Krugman Adlai Stevensonra, a Demokrata Párt kétszeres elnökjelöltjére, majd későbbi USA ENSZ-nagykövetére támaszkodik a következő mondatokkal: »Az idő furcsa alkímiája valamiképpen átváltoztatta a Demokrata Pártot az ország igazi konzervatív pártjává. Ez a párt kötelezte el magát arra, hogy megőrizze mindazt, ami az országnak jó, és erre szilárd alapra építsen. Ezzel szemben a republikánusok radikális pártként lépnek fel - olyan pártként, amely felelőtlen és megkeseredett, és minden igyekezete a társadalmi szövet alapjait jelentő intézmények szétzúzására irányul.« Nincs olyan messze tehát Amerika, mint mi azt gondolnánk.

A jobboldal egy bizalom nélküli Magyarország, s a társadalomellenes piackép felépítésében lett érdekelt. Ebben a tekintetben nincs testvérpártja Nyugat-Európában, elég, ha megnézzük a brit Konzervatív Párt jelenleg zajló kampányát és vitakultúráját. Ugyanakkor a magyar szociáldemokratáknak a magyar jobboldallal szemben kell politikai és kulturális identitást felmutatnia. A Magyar Szocialista Pártnak viszont kettő olyan tulajdonsága volt, amely minden politikai revitalizáció alapját képezi. Egyrészt ez a párt soha nem volt elitista, másrészt távol állt tőle a populizmus. Ez - ha csekély is -, de biztos alap lehet egy olyan korban, amely túl van a keynesianizmus, a neokonzervativizmus, a hagyományos szociáldemokrácia és a neoliberalizmus válságán is. Túl vagyunk tehát korszakokon, ugyanakkor azt még nem tudjuk biztosan, merre megy tovább a szabályozatlan piac és világ, egyáltalán szabályozható-e az, amelynek határai beláthatatlanok. A magyar szociáldemokráciának azonban mindenre fel kell készülnie. Arra is, ha Orbán a Berlusconi-, a Sarkozy-, a Cameron-, vagy éppen a Merkel-modell jegyében jár el. Ahány modell, annyi stílus és annyiféle társadalompolitika.”