Az égből pottyant jegybankár

„Az a rettenet tárgya, hogy a miniszterelnök-jelölt - újságírói kérdésre - véleményt nyilvánított a jegybankról. És nem mismásolt.

Azt mondta, hogy ez az intézmény nem lehet offshore-lovagok szálláshelye. A kontra pedig nem az volt, hogy már miért ne lehetne, hiszen az a kívánatos, hogy a Magyar Nemzeti Bankot irányítók milliárdos vagyonukat kivonják a közteherviselés alól, s nagy ívben tegyenek az őket havi sok millióval megfizető közösségre.

Ez a válasz ugyanis legalább annyira vállalhatatlan, mint az offshore-ozó jegybankelnök. Inkább jöttek a szokásos "mit szólnak a piacok, meg a Brüsszelek és Washingtonok a független jegybank elleni támadáshoz" szövegükkel, mintha a monetáris politikát érte volna durva beavatkozás. Némely ballib politikai elemzők azt sem röstellték bevállalni, hogy az éppen gyengülő forintot (meg a zlotyt, meg a lejt, meg a koronát stb.) Orbán kritikájának tulajdonították, holott a régió időleges lejtmenetét a görög állampapírok S&P-s kikukázása okozta.

Számomra rejtély, hogy az elnök úr miért nem fogja fel, hogy adóelkerülő machinációjának lelepleződésével épp annyira veszítette el a legitimációját, mint Gyurcsány Ferenc az őszödi beszéd kiszivárgásával. Nem alkalmassága kérdőjeleződött meg, hanem méltatlanná vált a tisztre. Ettől persze - törvény szerint - helyén maradhat, ahogy a korábbi miniszterelnök is maradt még, rombolva pártja és országa morális állapotát, saját reputációjáról nem is szólva. (Most már nézegetik magukat a szocialisták.)”