Sokat tettünk a kiesésért

„Mi húsz évet eltöltöttünk a parlamentben, és még jó néhány esztendőt el is fogunk. Most nyilván jön négy olyan év – ha négy év múlva lesznek a választások –, amikor a parlamenten kívül kell azt a politikai aktivitást kifejteni, amely lehetővé teszi, hogy négy év múlva újra parlamenti párt legyünk. Az ember együttérez a munkatársaival, a jelöltjeinkkel, hogy energiát, pénzt, időt nem sajnálva nagyon sokat fektetett a kampányba, és az eredmény elmaradt. Ilyenkor az a dolga egy párt vezető testületének, hogy erőt adjon és erőt öntsön a tagságba, a jelöltekbe, és mindenkibe, akinek erre szüksége van. (...)

A párt az értékrendje mentén működik, amely stabil és állandó. Ez a konzervatív értékrend, amit vallunk, és ennek része a nemzeti szabadelvű gondolatok sokasága. Viszont vannak olyan pillanatnyi kihívások és helyzetek, amelyekre érvényes és értelmes válaszokat kell adni.

Luther Márton több mint 500 évvel ezelőtt azt mondta, hogy minden órának megvan a maga parancsa. Az tud sikeres lenni, aki ezt megérti, és ezekre a parancsokra értelmes válaszokat tud adni. A statikus gondolkodás tehát nem előny a politikában. A dinamikus gondolkodást viszont kevesen vallják magukénak. Nagyon sokan gondolták a mieink közül, hogy az 1990-es válaszok időszerűek 2010-ben is, pedig a helyzet teljesen megváltozott. Ez okozta a belső konfliktusok sokaságát, amelynek feloldás nem egyszerű feladat. Bokros Lajos programja ugyanis nem egy egyszerű program. Persze nem is észveszejtően nehéz. (...)

Szerintem ma a bal- és a jobboldali megosztottságot meghaladta az idő. John Lukács állítja, és igaza van, hogy ma az igazi törésvonal a populisták és az antipopulisták, a realisták, a racionalisták és az emocionalista politikát folytatók között van. Én azt szeretném, hogy az MDF a ráció és a racionálisan gondolkodó döntő emberek pártja lenne. Ha világosan meg szeretném határozni ezt a csoportot, akkor az én jövőképemben az MDF az adófizetők pártjaként szerepel.”