Rácpácegres

„Minden ott dől el. Az első néhány osztályban. Azaz sok minden később dől el, persze, kisiklani bármikor ki lehet. De hogy a sínre rákerül-e a szerelvény, vagy sem - erre az első néhány iskolaévben van a válasz. Ott, azok között a rácegresi falak között persze nem dőlt még el végérvényesen, hogy lesz Illyés Gyulánk, hogy lesz Lázár Ervinünk. Az viszont eldőlt, hogy lehet. Ha ez a kis iskola nincs, sosem olvashattam volna a Puszták népét, s talán a világ legszebb meséje, Szegény Dzsoni és Árnika sem született volna meg.

De hogyan került oda az ingyenes iskola? Úgy, hogy Apponyi Sándor gróf 1877-ben megalapította. Fontosnak érezte, hogy legyen. Ennyi. Senki sem kötelezte rá. Övé volt a birtok, teljhatalma volt. És mégis. Minőségi, gazdagon felszerelt iskolát alapított a cselédgyerekeknek.

Ahogy álltam ott, belém hasított: az elmúlt nyolc év újabb körzetesítési törekvései vajon hány reménybeli Illyés Gyulát vettek el tőlünk? Nyolc év - a legfontosabb induló évek, miközben létszámot emeltek, bezártak, összevontak. Sosem tudjuk meg, a liberális doktrinerség és a szocialista megszorítósdi összefogásának hány jobb sorsra érdemes gyerek kisiklása, el sem indulása lesz az eredménye. Így aztán számon sem kérhető rajtuk semmi, természetesen.”