Mire elég a Fideszt kétharmados sikerre segítő nemzeti összefogás?

„A szavazatokban megnyilvánuló nemzeti egység egyáltalán nem független attól, ami az elmúlt időszakban zajlott nálunk: a Fidesz nem arathatott volna ilyen kiütéses győzelmet, ha az MSZP és az SZDSZ által vezetett kormányok nem amortizálják le az országot, nem járatják le magukat és a demokrácia intézményeit, nem züllesztik működésképtelen, korrupt ronccsá az államigazgatást. A beütő gazdasági krízis nélkül még a szocialista vezetésű kormányok és frakciók működése sem lett volna elég ahhoz, hogy a 2006-os választáshoz képest ilyen sok szavazó válasszon másik pártot. Egyes pénzügyi szakemberek - és a leköszönő Bajnai-kormány - szerint már kifelé megyünk a válságból. De akár a munkanélküliségi adatokat nézzük, akár a sorra bezárni kényszerülő boltokat, akár a felfoghatatlan módon még tovább szegényedni képes falvakat, akár a Széchenyi után száznyolcvan évvel hitelhiányban fuldokló vállalkozásokat, akár a lakosság várakozásairól szóló felméréseket nézzük, egyértelmű: a magyarok többsége semmi ilyesmit nem érez. (...)

A győztesnek nem igaza van, hanem feladata - mondta Orbán Viktor, pedig ilyen értelmes dolgot forradalmárok ritkán mondanak. Ezzel a hozzáállással biztosan többre jutunk majd, mint azzal, hogy veregetjük egymás vállát, öregem, milyen világraszóló nagy eredmény volt ez. Ha a most elzavart korrupt hivatalnokok helyére nem jönnek újak, ha az egyelőre alternatíva nélkül maradt Fidesznek lesz ereje, hogy ne szolgáltassa ki a nemzetgazdaságot a pártot támogató üzleti érdekeknek, ha a remélt együttműködésben a legkiszolgáltatottabb, érdekérvényesítésre képtelen polgártársaink is megtalálhatják a helyüket és ha a választási győzelmet ünnepelve még elfogadható leegyszerűsítések helyét a dolgos hétköznapokon átveszi a problémák és megoldások összetettségét is feltáró egyenes beszéd, na akkor mondhatjuk majd, hogy megérte forradalmat csinálni - bármilyen különösen hangzik is ez a szó egy papíron normális parlamenti demokráciában.”