A bécsi eseményekről

A bécsi fegyvertár az uralkodó parancsára megnyittatva, és minden polgár, ki nevét följegyezteté, fegyvert kap kezébe, hogy őrködjék a nyugalom és a béke fölött, melyet Metternich politikája kompromittált. Ezeket az eseményeket nem sok hetek előtt mondottam, és ámbár a következés szavaimat igazolta, ezen szavaknak mondásához jóstehetség mégsem kellett, miképpen az, hogy Európa a néptömegeknek jogairól és jólétéről nem gondoskodott annak idejében, meg fogja rázkódtatni a világot, s egypár hét múlt el, és megrázkódott a világ. Tekintetes rendek, nekünk egy roppant föladat jutott, azon föladat, hogy a megindult mozgalomnak hazánkban is mutatkozó terjedésére nézve a gyeplő kezünkben maradjon; mert még ez így lesz, addig a mozgalmak alkotmányos kerékvágásban és ösvényen maradhatnak, és a szabadságnak, törvényszerű jognak kikerülhetlenül kivívandó diadalát polgárvér s belnyugtalanság nem fogja fertőztetni. De ha kezünkből kirántatnék a mozgalom által az események vezérlete, akkor a következéseket csak Isten tudja. (Igaz!) E szempontból indulva nem látom annak idejét, hogy szemrehányásokkal éljek akár egyik, akár másik ellen; hanem csak azt mondom: nagyon óhajtottam volna, hogy fölírásunk, melyben figyelmeztetve van király őfelsége, miszerint alkotmányt kell adni a monarchiának, különben a trón és monarchia nyugalma veszélyben van, eljuthatott volna a fejedelem trónjához, mielőtt a föllázadt néptömeg demonstrációhoz nyúlt.

Én azt gondolom, hogy a hazának sorsával játszik és végtelen felelősséget vesz magára az, ki a kifejezések fölött vitázik és abban keresi az argumentumot a megegyezésre; nem pedig arra intézi figyelmét, hogy a mozgalom vezérlete kezünkben maradjon. E tekintetben megkívántatik, hogy a tekintetes rendek táblája az egész országgyűlés alatt a maga politikáját fölemelje a körülmények színvonalára, és ne engedje magát semmi által túlragadtatni a kellő vonalon; de a vonalon innen se habozzék, hanem rögtön tegye meg, amit tenni kell.”