„A Fidesz által gyakorolt együgyű, agresszív kormányellenesség és romantikusan konok nacionalizmus a Jobbik kezében vált olyan populista, radikális jobboldali csomaggá, amely a korábbinál is szűkebbre szabja a szakpolitika mozgásterét. A „cigánybűnözés” tematika sikerével a Jobbik előbb a Fideszt és a köztársasági elnököt késztette arra, hogy a cigány = civilizálatlan, civilizálandó ember képletet deklarálja. Sólyom 2009. október 13-án például – a gyarmati Indiából jól ismert kiplingi „fehér ember terhe” erkölcse szerint kijelentette, hogy a többségnek sajnálnia kell a cigányságot, de „a kisebbségnek viszont követnie kell az ország jogi és erkölcsi normáit”, hogy beléphessen a józan, felnőtt magyar emberek modern világába.
Az MSZP vezetése hasonló gesztusra a Káli Sándor miskolci polgármester esetét követő belső konfl iktus után a Cozma-gyilkosság nyomában kibontakozó hisztériában határozta el magát. A cigánybűnözés doktrínájának de facto adoptálására, vagyis a Jobbik értelmezési keretének elfogadására nyitott az a jellemzően orbáni megfogalmazás is, miszerint „cigánybűnözők nincsenek, cigány bűnözők vannak”. Röviden: a magyar politika nyitottá vált arra, hogy az egységes csoportként nem létező cigányságot ellenségképként, a „másikként” vetítse a politikai képzeletben élő „jó” nemzet elé. E folyamat veszélyeire figyelmeztet, hogy a 2009-es gyilkosságsorozat nem tudott igazán botránnyá válni.”
