Topkategóriás játékosokat várunk – Nagy László a Mandinernek

A spanyol sportsajtóban úgy fogalmaztak, hogy a One Veszprém NBA-szintű átigazolásokat hajt végre a kézilabdában. Bár a pletykák nem bizonyultak igaznak, és a hírekkel ellentétben mégsem költöttek eurómilliókat új játékosokra, azért reklámnak nem utolsó, amikor ilyeneket írnak a klubról. 
Tudjuk, hogy a médiának mekkora jelentősége van, és milyen erővel bír a sportban is, független attól, hogy azok az információk, amelyek megjelennek, nem feltétlenül fedik a valóságot. Vallom, hogy addig jó, amíg beszélnek rólunk, a Veszprémről, mert ez azt jelenti, hogy fenn tudjuk tartani az érdeklődést. A Barca esetében meg végképp érezhető, hogy a sajtót képes befolyásolni, de ezzel nem is akarok foglalkozni. Egy biztos, mi senkinek nem ártottunk, semmilyen előírást nem szegtünk meg, beszéljünk bármelyik igazolásunkról, betartjuk a játékszabályokat, így végezzük a munkánkat. Nyilván Barcelonában csalódásként élik meg, hogy 2026-tól nálunk folytatja a világ talán legjobb kézilabdakapusa, Emil Nielsen. Hogy miért nem sikerült Emilt megtartaniuk, azt nem tudom, de mi inkább a saját házunk táján sepregetünk, és arra összpontosítunk, hogy az ő érkezésével még jobbak legyünk. 

Az ön személye különösen érdekes lehet ezekben a transzferekben, miután tizenkét évet lehúzott a Barcelonában. Tárgyal ilyenkor a katalánok vezetőivel?
Nielsen esetében nem volt kivásárlás, tehát nem kellett kapcsolatban lenni a Barca-vezetőkkel, hanem csak a kapus menedzserével, úgyhogy elsősorban utóbbival tárgyaltunk. A barcelonai klubvezetéssel ugyanakkor egyeztettük a hivatalos bejelentést, mert így illik. Megvannak még a kinti kapcsolataim, az egykori csapattársaim közül sokan már a vezetőségben dolgoznak a Barcánál. Mindig megöleljük egymást, amikor találkozunk, jókat szoktunk beszélgetni, és nem neheztelnek rám azért, ha barcelonai játékos felől érdeklődünk. El tudják fogadni a helyzetet. 

Örök vitatéma, hogy a Veszprémben kevés a magyar kézilabdázó. Ha mondjuk a következő öt évet nézzük, elképzelhető, hogy nemcsak külföldieket szerződtetnek, hanem hazai tehetségeket is beépítenek az első csapatba? 
Abszolút, de erre volt is már példa. Fazekas Gergőt mindenképpen szerettük volna veszprémi mezben látni, visszacsábítani Plockból, ahol kölcsönben szerepelt, de ő másképpen döntött. 

Ennek ellenére remélem, hogy látjuk még Gerit Veszprémben kézilabdázni. Vannak egyéb törekvéseink is arra vonatkozóan, hogy hazai játékosokat igazoljunk. 

Mi kell ahhoz, hogy Fazekas vagy Palasics Kristóf ne külföldön próbáljon meg bizonyítani, hanem itthon, önöknél? 
Ezt inkább tőlük kellene megkérdezni. Palasicsról tudom, hogy a terveiben még szerepel a Veszprém, viszont azt mondta, semmiképpen nem szeretné kihagyni a németországi kalandot. Volt egy lehetősége Melsungenben, amelyet megragadott. Szerettem volna, ha csak egy évet tölt ott, és utána – ahogy azt vele és a menedzserével is megbeszéltük az elején – visszajön hozzánk, a mi kapusunk lesz. A Melsungen azonban csak két évre szerződtette volna, ezért úgy határozott, ennyi időt mindenképpen el akar tölteni a világ egyik legerősebb bajnokságában, a Bundesligában. Neki kell majd mérlegelnie később, mennyire jött be ez a döntés, mi mindenesetre továbbra sem teszünk le arról, hogy egyszer megint nálunk védjen. 

Tény, hogy képesek évről évre a legnagyobb sztárokat az egyesülethez csábítani. Lát arra esélyt, hogy a világ egyik legjobb kézilabdázója, a francia Dika Mem is magára húzza a Veszprém mezét egyszer? 
A klubnak, a vezetésnek és a szponzoroknak olyan elvárásai, céljai vannak, hogy a csapat jusson be a bajnokok ligája négyes döntőjébe, és lehetőség szerint nyerje meg a sorozatot. Ezért nekünk elsősorban arra kell törekednünk, hogy topkategóriás játékosokat szerződtessünk. De arra is szeretnénk figyelni, hogy közben magyarok is érkezzenek hozzánk. Az sem titok, hogy felmerült nálunk Imre Bence neve, felvettük a kapcsolatot a menedzserével. Ők azonban illedelmesen jelezték, hogy mivel Bence a Kiel kézilabdázója, ezért először a németekkel beszélik meg, miként számítanak rá a jövőben. Ha változik a helyzete, be fogunk jelentkezni érte, hiszen alkalmasnak tartjuk őt arra, hogy Veszprémben ne csak epizód-, hanem akár főszerepet kapjon. Ami pedig Dika Memet illeti, ő a posztján a világ egyik legjobbja, de 2027 nyaráig szerződés köti a Barcához, így konkrétumokról vele kapcsolatban még nem tudok beszámolni. 

Mennyire frusztráló egyébként, hogy bár többször megjárták a kölni négyes döntőt, de még soha nem sikerült BL-t nyerniük? 
Abban egyetértek, hogy a szurkolóknak is legyenek vágyaik, céljaik. Mi is tisztában vagyunk ezekkel. A sport már csak ilyen: elvárások mindenhol vannak, garancia viszont sehol nincs. Ha a labdarúgást vesszük, ott van a Chelsea, a Manchester City vagy a Paris Saint-Germain esete, ezek a csapatok euró-százmilliókat költöttek igazolásokra az évek során, de sokáig mégsem tudtak célba érni, megnyerni a BL-t. Mi, veszprémi sportvezetők sem adjuk fel az álmainkat, ennek megfelelően szerződtetünk játékosokat. De az igazsághoz az is hozzátartozik, hogy a franciáknál, a németeknél, a spanyoloknál, sőt még a lengyeleknél is vannak olyan klubok, amelyek rengeteg pénzt áldoznak kézilabdázókra. Hozzánk hasonlóan ők is be akarnak jutni a bajnokok ligája final fourba, mindenkinek ugyanaz lebeg a szeme előtt. 

de ettől még nyilvánvalóan nekünk sem esik jól, amikor lemaradunk róla. Azon dolgozunk, hogy megvalósítsuk a céljainkat. 

Hosszú ideje kétcsapatos a hazai bajnokság. Mennyire tesz jót a magyar kézilabdázásnak, hogy a Szegeden és a Veszprémen kívül más évek óta nem tud beleszólni a bajnoki cím alakulásába? 
Biztosan jót tenne a sportágnak itthon egy erősebb férfibajnokság, de egyelőre az említett helyzet áll fenn, és ahhoz kell alkalmazkodni. A kérdést abból a szempontból is érdemes megvizsgálni, hogy egy Bundesliga-együttes heti szinten hány olyan meccset játszik, mint mi a szegediekkel, és ezáltal mennyire nő a versenyképessége, az esélye a négyes döntőbe jutásra a BL-ben. A másik oldalon ott van a Barcelona, amely tizenkétszeres BL-győztes annak ellenére, hogy a hazájában nem túl erős az élvonal. Utóbbi miatt meg kell védenem az NB I.-et is, de nyilvánvalóan nekünk is jót tenne egy erősebb magyar bajnokság. 

Noha 2019-es visszavonulása óta már csak az öregfiúk között fog labdát, kíváncsi vagyok arra, hogy van-e olyan játékos a maiak közül, akivel szívesen szerepelt volna egy csapatban. 
A dán Simon Pytlick, honfitársai, Mathias Gidsel és Lukas Jørgensen, Dika Mem, Emil Nielsen vagy Ludovic Fàbregas közéjük tartozik. Velük szívesen pattogtatnék, de erre már nincs esély.

Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt