„Többre is vihettem volna, de a szórakozás fontosabb volt” – így nevelkednek Floridában a válogatott labdarúgók

Hogy tetszett az Inter Miami–Philadelphia Union mérkőzés Gazdag Dániellel és Lionel Messivel?

Jó volt látni, hogy Gazdag Dániel milyen kiválóan szerepel a Unionban, folyamatosan a képességeinek megfelelően teljesít, most éppen az Inter Miami Európában is bizonyító sztárjai ellen. Az első félidő egyik csapatnak sem sikerült jól, de a szünet után stílust váltott a Philadelphia, így felpörgött a meccs. Alighogy beállt Messi, rúgott egy csodálatos gólt, majd Dani is vágott egyet. A vereség miatt nem lehetett elégedett, de végigjátszotta a találkozót, ezúttal sem lehetett rá panasz. A szélen kezdett, aztán ahogy beljebb húzódott, kapura is veszélyesebb lett. Sokat edz velünk, ezek az alkalmak pedig az én játékosaimra is rendkívül inspirálóan hatnak. Jó testközelből látni, milyen profi a hozzáállása és mennyit fejlődött. Évek óta minőséget képvisel, nem véletlenül rajonganak érte az Egyesült Államokban.

Pontosan miből áll az a munka, amelyet az egyéni képzéseken biztosít a labdarúgóknak?

Úgy kell elképzelni az egyéni képzéseinket, hogy teljes körűen foglalkozunk a játékossal: a testtel és a fejjel is. A fizikai, technikai, taktikai és mentális dolgok egyaránt fókuszban vannak. Addig nem megyünk tovább a fejlesztésben, amíg nem megy egy adott játékelem készségszinten. Beletesszük a szívünket, lelkünket – és ezt is kérjük cserébe. A cél, hogy mentálisan, fizikailag és morálisan is egészségesek legyenek a srácok, akkor lesznek sikeresek a pályán és azon kívül is. Azt viszont tudomásul kell venni, hogy nem lesz mindenkiből profi, ám az emberi értékeket civilként is hasznosíthatják. Fegyelem, alázat, tisztelet – erről szólnak a napjaink. Olyan programot alakítottunk ki, amely a klubnál végzett munka kiegészítéseként fejleszti a futballistákat. Egyúttal mentoráljuk is őket, mintha a menedzserük lennénk. Szinte folyamatosan úton vagyok. Nemrég jöttem vissza az európai utamról, Magyarországon és Németországban is jártam, de az Egyesült Államokban is állandóan utazom.

Az otthoni köztudatban a magyarok forognak, de nem csak a honfitársaink közül vannak válogatott büszkeségeink, többek között amerikai, perui és jamaicai utánpótlás-játékossal is dolgozunk. Összességében elég jól néznek ki, akik évek óta a rendszerünkben készülnek.

Mire a legbüszkébb a saját pályafutását illetően?

Tősgyökeres nyíregyházi vagyok, édesapám a csapat legendája, majdnem másfél évtizedet játszott a Szpariban, majd pályaedzőként és technikai vezetőként tevékenykedett. Tulajdonképpen beleszülettem a stadion hangulatába, az ultrák között nőttem fel, így

Sosem a Fradiba vagy az Újpestbe vágytam. A Budapest Honvéd aztán már más kávéház volt, büszke vagyok rá, hogy a piros-fekete színekben játszottunk például az Európa-ligában a Fenerbahcéval, de emlékezetes a Fradi elleni derbi, illetve a diósgyőriek és a debreceniek elleni rangadó még a nyíregyházi csapat tagjaként. Összességében azért azt mondom, nem lehetek maradéktalanul elégedett a pályafutásommal. Sokkal többet is elérhettem volna a pályán, de rengeteg hibát elkövettem. Ezeket igyekszem továbbadni a játékosaimnak, hogy tanuljanak belőle és ne kövessenek el ők is hasonló felelőtlenséget.

Pontosan mire gondol?

Régóta mardos a tudat, hogy mennyire nem vettem komolyan a futballt. Sokáig a kaszinó és a bulizás is fontosabb volt, szinte teljesen tönkretettem magam. Aztán kijöttem focizni Amerikába, és nem sokkal később szinte csöves lettem. Az élet megbüntetett. Korábban Honvéd-játékosként Európa-liga-meccsre készültem a Fenerbahce ellen, nem sokkal később 40 fokban egy építkezésen dolgoztam. Ilyenkor átgondolod az életedet. Nem vitás, megérdemeltem, amit kaptam, és ez alatt emberileg is sokat változtam. Talán az előnyömre. Ezeket a hibáimat mindig elmondom a játékosaimnak, hogy ne járjanak hasonlóan, ne akkor jöjjenek rá a dolgokra, amikor már késő. Állítom, ha össze lettem volna rakva, sokkal többet is kihozhattam volna a karrieremből, de csak kapartam, mint disznó a jégen.

Egy csomag bójával és egy zsák labdával elkezdtem felépíteni az egyéni képzésprogramomat, és lassan már öt éve ezzel foglalkozom főállásban.

Mindig erős volt a vállalkozói vénája?

Sosem akartam edző lenni, de tanultam azokból a hibákból, amiket elkövettem. Utólag látom, hogy mit és mennyit veszítettem el. Rengeteget. Ebből próbáltam okulni, mert egyértelmű, hogy nem úgy dolgoztam, ahogy kell. Kikerültem Amerikába mint labdarúgó, de hamar munka lett belőle, ráadásul egy időre a szenvedélyemet is elveszítettem a játék iránt. Szerencsére ez már a múlt, most úgy érzem, a helyemen vagyok. Egyáltalán nem is érzem munkának, amit csinálok.

Hogy néz ki egy hete?

Sokat utazom, tárgyalok és edzéseket is tartok. Egy kiemelt csoporttal minden reggel edzünk, azokkal a gyerekekkel, akik online iskolába járnak. Reggel héttől a pályán vagyok, délután pedig azokkal foglalkozunk, akiknek akkor van idejük az egyéni fejlesztésre, illetve akik komolyabb szinten edzenek. Három műfüves, négy füves és több kis füves pálya áll a rendelkezésünkre, illetve egy fedett hely. A nyár ugyanis húzós, sokszor brutál meleg van, délutánonként pedig szakad esik az eső, és még a villámveszéllyel is számolni kell. De mindenre fel vagyunk készülve, ebből áll az életem, és ezért is tudunk együtt fejlődni a srácokkal. Itt csak a munka számít.

Az U18-as amerikai csapatban bemutatkozó Pintér Dániel mikor jöhet szóba a magyar felnőtt válogatottnál?

A szülei magyarok, magyarul beszélünk, és a szíve mélyén magyar válogatott akar lenni. A szülei 25 éve mentek ki, a testvérével ők már ott születtek. Játszott két meccset Belgium ellen, illetve Üzbegisztánban is, legutóbb pedig már gólt is rúgott az amerikai korosztályos válogatottban. Nagy dolog, hogy a felnőttekkel készülhet az Inter Miaminál.

A második csapatban kezdő, rendszeresen gólokat szerez. A csatár mögötti szerepkörben és szélsőként is bevethető, ott tudja a legtöbbet, technikailag kiváló, fejben renden van. Lezser srác, nem nyomasztja a tét, a lazaság mellett van benne alázat és tisztelet, imádja a futballt. Minden meccs után azonnal összevágja a legjobb pillanatait, a futballal tölti szinte minden idejét, nagyon céltudatos. És ismerjük, minél több időt tölt valaki egy területtel, annál jobb lesz. Nem ő azonban az egyetlen, még van több gyémántunk is, akikre oda kell figyelni.

Mekkora a fociláz az Egyesült Államokban, illetve Floridában Lionel Messiék érkezése óta?

Messi érkezése robbantotta a dolgokat, folyamatos a telt ház a hazai és az idegenbeli meccseken is. Itt vannak már a korábbi barcás csapattársai is, de olyan fiatalok is jönnek ide, hogy alig hiszek a szememnek. A foci virágzik Floridában, rengeteg itt a latin, akik imádják a labdarúgást. Ez nekünk is jót tesz, ráirányította a figyelmet a hagyományos focira, mégis úgy érzem, még mindig nem kapja meg az elvárt tiszteletet. Amikor idejöttem, senki sem ismerte a magyarokat, ezért háromszor, négyszer annyit kellett letennem az asztalra, hogy bizonyítsak. Most Gazdag Dani, a magyar válogatott és a Ferencváros nemzetközi remeklésével sokkal jobban ismerik és elismerik az otthon folyó munkát.

Milyen az együttműködés Cséke György és az Inter Miami FC között?

Nincs közöttünk közvetlen együttműködés, korábban nem is nézték jó szemmel, ha nálunk is edzettek a játékosaik, de az elmúlt időszakban olyan jól sikerültek a projektek, hogy már engedik. Szemet hunynak felette. Alkalmazkodunk a klubhoz, aki délelőtt edz, az délután jön hozzánk, és fordítva. Mindig a játékos állapota a legfontosabb.

Több eset is bizonyította ezt, hogy külföldre kerülve nem találták a helyüket a magyar játékosok, hiszen mentálisan és fizikailag nem voltak készen.

Hogyan tudná segíteni onnan a magyar futballt?

Úgy érzem, nem Magyarország felé kell bizonyítanom, hanem előbb magamnak. Nem kezdek el kopogtatni, nem akarok senkivel sem vitatkozni. Teljesen független vagyok. Előbb minél több válogatott játékost kell felépítenünk, hogy hitelesek legyenek azok az értékek, amiket képviselünk. Csak a munka működik. Mindig azt mondom, enyém a felelősség, akkor is, ha nem úgy ad be a játékos a meccsen vagy ha nem tud passzolni. Ezzel leveszem róluk a terhet, de

Volt már, hogy egy kicsit én is elkényelmesedtem, de rájöttem, hogy nincs mire. Éles a konkurencia. Becsülettel tesszük a dolgunkat. Külön ki kell emelnem a kisvárdai Dajka Lászlót és a dunaszerdahelyi Házi Bencét, sokat köszönhetek nekik szakmailag és emberileg, nélkülük nem itt tartanánk. Megyek előre a következő lépcsőfokra. Ameddig megvan a motiváció és éhesen ébredek fel, addig menni kell, egyelőre nincs mire megveregetni a vállamat.

Fotó: Cséke György-archív