Miután Győrben nem kapott elegendő játéklehetőséget, Odensébe került, Dániában azonban súlyos térdsérülést szenvedett. A rehabilitációt már itthon végezte, majd felépülése után pedig Montenegróba igazolt. Itt sem sikerült az áttörés, Németország felé vette az irányt, a Bietigheim együttesétől tért haza tavaly ősszel Vácra. Német klubjánál sokáig mellőzték, majd balszélsőként számítottak rá. Szó nélkül elviselte, de továbbra sem érezte a bizalmat, a személyes egyeztetést pedig rendre halogatta a szakember.
Addigra már teljesen elvesztettem a motivációmat, és ott tartottam, hogy abba akarom hagyni a kézilabdázást.
Úgy voltam vele, hogy már nincs erőm bármiből is visszajönni. Csak a rosszat láttam, hogy nem bíznak bennem és mindenhol az utolsó helyen kezelnek. Azért is viselt meg ennyire, mert nem tudtam magamban hová tenni, nem tudtam, miért kapom sorra a pofonokat az élettől” – fogalmazott az átlövő, majd így folytatta:
„Évekig nem tudtam tükörbe nézni. Nem szerettem önmagamat, most azon az úton járok, hogy ez megváltozzon. Azt tudnám mondani mindenkinek, ha szeretjük önmagunkat, sosem vagyunk egyedül, mindig a tükörbe fogunk tudni nézni, és senki nem állíthat meg minket.