„Aki a sportban felér a csúcsra, a civil életben sem adhatja alább!” – A Nemzet Sportolója, Wladár Sándor a Mandinernek

Nyitókép, fotó: MTI/Szigetváry Zsolt

***

A legendás sportlövő, dr. Hammerl László halála után a Nemzet Sportolói Wladár Sándort választották maguk közé tizenkettedik tagnak. A ma már a Magyar Úszó Szövetség elnökeként (is) tevékenykedő bajnok arra kért: akkor beszélgessünk, ha hivatalossá válik a titulusa. A közelmúltban a Magyar Közlönyben is megjelent a kormányhatározat, így már minden akadály elhárult az interjú elől.  

Széchy Tamásnak egy kőtömböt kellett megfaragnia...

Először is: hogy lett Zénó a beceneve?

A pontos történetét nem ismerem, de a hetvenes években volt egy rajzfilmsorozat, amelynek a főhőse Zénó volt. Széchy Tamás ragasztotta rám e becenevet, és őszintén bevallom: eleinte nem is tetszett. De 30 évvel később utána néztem a név jelentésének, és miután megtudtam, hogy a név jelentése „Zeusztól származó”, már büszke vagyok rá.

S egészen fiatalon miért az úszást választotta? Eleve elrendelt volt a sorsa, hiszen bátyja, Zoltán is ezt a sportágat űzte?

Nyilván ez is sokat számított. Mindenesetre az óvodában elég izgága gyerek voltam, megvédtem a lányokat, és miután ezért megtaláltak a fiúk, rendre a bátyámnak kellett megvédenie. Mivel imádtam a vizet, a szülők engem is az uszodába vittek le, és magával ragadott a Gellért fürdő varázsa, mellyel meg is pecsételődött a sorsom. Széchy Tamáshoz kerültem, aki később bevallotta: személyemben egy kőtömböt kapott, amelyet alaposan meg kellett faragnia. Azért is tudott belőlem olimpiai bajnokot nevelni, mert lelkileg is rá tudtam hangolódni az úszásra és a rengeteg edzésre. 

A berobbanást a firenzei Európa-bajnokság jelentette, amelyen 100 és 200 háton arany-, míg 200 vegyesen bronzéremet nyert. Ekkor már érezte, hogy több mint ígéretes pályafutás állhat ön előtt?

Kicsit korábbról kezdjük, hiszen 

Egész karrierem alatt a mindenkinél erősebb győzni akarás hajtott előre, nem véletlen, hogy 21 éves koromig, a visszavonulásomig rengeteg korosztályos és felnőtt versenyt nyertem meg, a padlásom tele van érmekkel, amelynek az összsúlya biztos, hogy meghaladja a 100 kilogrammot! 

„Karrierem során mintegy 60 ezer kilométert letoltam, a Földet az Egyenlítő mentén körbe úsztam”

Az 1978-as Eb után következett az 1980-as moszkvai olimpia. Kamaszként mit érzékelt abból, zavarta-e egyáltalán, hogy politikai okok miatt egy csonka ötkarikás eseményen vett részt?

Egyáltalán nem. Egy 17 éves gyerek – ebből a szempontból – nem foglalkozik a körülötte lévő világgal. Azt is mondhatom: nem törődtünk azzal, hogy a nemzetközi helyzet fokozódik. Egy cél lebegett a szemem előtt: az olimpián jól szerepeljek, és legalább a fő számomat, a 200 méter hátúszást nyerjem meg! Tegyük hozzá: csak azt lehet legyőzni, aki elindul egy olimpián!

A gulyáskommunizmusban, 17 évesen mit érzett a népszerűségből? 

Bár a moszkvai aranyérem „csak” 100 ezer forintot ért, szerintem népszerűbbek voltunk, mint a mai bajnokok. A magyarázat roppant egyszerű: egyetlen tévécsatorna volt, két sportújság (a Népsport és a Képes Sport), így a vízcsapból is mi folytunk. A nyolcemeletes ház, ahol laktunk, virágba borult, a lányok körbe rajongtak, naponta három-négy telefonhívást kaptam teljesen ismeretlen korombeli hölgyektől, ami persze, rendkívül imponált. A fagylaltos néni sem engedett fizetni, sőt, ha 50 forintot adtam neki, ő 80-at adott vissza. Ráadásul a 100 ezer forintért egy vadiúj, libafoszöld színű Trabantot tudtam venni, amely akkoriban maga volt a csoda – sem az utcánkban, de még a gimnáziumban sem volt ilyen senkinek! 

 Nem véletlen, hogy a gimnáziumban a kitűnő tanulók közé tartoztam és az Állatorvosi Egyetemet is summa cum laude-minősítéssel végeztem el.

Ön lett Széchy Tamás első olimpiai bajnok tanítványa. A moszkvai siker után másképp kezelte önt az Öreg? Egyáltalán: milyen volt vele együtt dolgozni? 

Ne feledjük: Csík Ferenc 1936-os berlini győzelmét követően, 44 év után lettem a magyar úszósport férfi olimpiai bajnoka. Ezáltal nem csak én, hanem Széchy is többé vált. Még nagyobb befolyása és hatalma lett, nem véletlen, hogy az utánam következő generációból olyan klasszisok nőttek ki, mint Darnyi Tamás, Rózsa Norbert, Szabó Joe, Czene Attila és a többiek.  Széchyről szinte naponta változik a véleményem, sok jó és rossz gondolat van bennem. Ami leginkább fáj, és folyamatosan bennem motoszkál: mi a francnak kellett leúsznom naponta 20 kilométert? Karrierem során mintegy 60 ezer kilométert letoltam, ha úgy vesszük, a Földet az Egyenlítő mentén körbe úsztam. Csak viszonyításképpen: a jelenkor klasszisai fele ennyivel érnek el világra szóló győzelmeket. Mai fejjel értettem meg, hogy mit is lehet szeretni az úszóedzésekben, ez versenyzőként eszembe sem jutott! Nem véletlen, hogy Darnyi 24, míg Egerszegi Krisztina 22 évesen visszavonult, mint ahogy az sem, hogy manapság Hosszú Katinka 35 évesen a hatodik olimpiájának is nekiment. Sajnálom, hogy nem jött össze… 

„A 30 éves praxisunk alatt több mint 300 ezer kutyát, lovat, macskát és egyéb állatokat vizsgáltunk meg”

Fentiekkel tökéletesen összecseng, hogy mindössze 21 évesen (közvetlenül az 1983-as római Eb-ezüst után) ön is a visszavonulás mellett döntött. Persze, ehhez kellett egy olyan mélyütés, mint a Los Angeles-i olimpia bojkottja…

Sosem felejtem el: május volt, és az egyik edzés után Tóth Ákos szövetségi kapitány három mondatban közölte velünk: a Központi Bizottság döntése értelmében nem utazhatunk az 1984-es játékokra. Olyan sokk volt ez számunkra, mint egy betegnek a halálos diagnózis. Mindenki csak dermedten ült a medence szélén, és egy hang sem jött ki a torkunkon. A pártállami időszakra tökéletesen jellemző: pár héttel később egy amerikai tévés társaságnak azt nyilatkoztam, nem értek egyet a döntéssel. Egy évre bevonták az útlevelem…

Sokan talán nem is tudják: úszókarrierje után a vízilabdába is belekóstolt, 1985-87 között az Újpesti Dózsában játszott, és bajnoki címet is szerzett. 

Mindig vonzódtam a vízilabdához, Csapó Gábor és Faragó Tonó hatalmas példaképeim voltak. Újpesten Lemhényi Dezső és Görgényi István külön is foglalkozott velem, és a lila-fehér pólósok között értettem meg, mi is az a csapatszellem. Az úszóedzéseken mindenki engem akart megverni, természetesen nem sikerült. Jól éreztem magam a vízilabdázókkal, de nem voltam igazán tehetséges, mert nem volt meg bennem a kellő csibészség. De azért néhányszor előfordult, hogy a mérkőzéseken háton úsztam a labdáért. Egyetlen ellenfél sem tudott még gyorsúszásban sem megelőzni – mindig elhoztam a labdát. 

Korábban már említettük, hogy visszavonulása után – Zoltán bátyjához hasonlóan – állatorvos lett. A család, a közeg miatt ment egyetemre?

Mondhatjuk, igen. Akikre a bátyámon kívül felnéztem (Faragó Tonó, Hargitay András, Magyar Zoltán) egytől egyig állatorvosok lettek, sőt már hárman is a Nemzet Sportolói vagyunk. Úgy gondoltam, ez lehet az én utam is. Ma már kijelenthetem: az egyik legjobb választásom volt, hiszen az állatorvosi hivatásban megtaláltam életem értelmét! Az egyetem elvégzése után a professzorom és én – Magyarországon először – alkalmaztuk a módszeres ultrahang-diagnosztikát. A 30 éves praxisunk alatt több mint 300 ezer kutyát, lovat, macskát és egyéb állatokat vizsgáltunk meg, melyhez hozzátartozik a gazdákkal kialakított kapcsolat és kommunikáció is. Az elmúlt évtizedekben számtalan emberi rezonanciát, reakciót, intuíciót ismertem meg, és mindezt sportvezetőként is remekül kamatoztatom. 

„Milák Kristóf egy győztes típus, de...”

2017-ben lett a Magyar Úszó Szövetség elnöke. Mi a legszebb és a legnehezebb ebben a tisztségben?

Ez egy szolgálat, amelyben folyamatos „stand by”, azaz készenléti üzemmódban kell állnunk. A legnehezebb a kiszámíthatatlanság: minden héten szembesülünk megoldhatatlannak tűnő helyzettel. Ám egy olyan 17 fős csapat dolgozik mellettem, amelynek tagjai mindezt megoldják, hiszen velük a legjobb szövetségi struktúra valósítható meg. Biztos, hogy vannak nálunk okosabbak, rátermettebbek, de esetünkben a kohézió az egyik legnagyobb erő. Óriási hálával tartozom nekik! A legnehezebb, misztikus első hét évet átvészeltük, jelenleg egy nyugodt időszakban dolgozhatunk, azt szoktam mondani, cunamimentes vizeken evezünk. Mindig van feljebb, de amire talán a legbüszkébb vagyok: sikerült megnyerni Egerszegi Krisztinát, hogy az Úszó Nemzet Program nagykövetként újra a sportágban tevékenykedjen. 

Párizzsal kapcsolatban muszáj megemlítenünk Milák Kristófot. Milyen megérzései vannak vele kapcsolatban?

Kristóffal kapcsolatban nem szabad különösebben belegabalyodni a történetbe. A helyzetértékeléssel nem érdemes foglalkozni sem a médiának, sem a sportrajongó közönségnek. 

Rajta kívül meg Kós Hubertet emelném ki, akin nincs lelki teher. Neki Amerika különösen jót tett, rendben van az önbizalma, vele kifejezetten jó a kapcsolatom. Nagyon drukkolok, hogy minimum a dobogó összejöjjön! Sokat várok még ifjú tehetségünktől, Jackl Vivientől, főleg 400 vegyesen és a női 4-szer 200-as gyorsváltó, valamint a férfi 4-szer 100-as váltó is okozhat kellemes meglepetést.

 Lehet, ezzel kellett volna kezdeni: mit élt át, amikor megtudta, a Nemzet Sportolója lett?

Az első meglepődés már leülepedett, de még mindig hihetetlen ez az egész! Egy őszinte fickó vagyok, soha nem hazudtam, füllentettem, és egy jó szót vagy egy telefonhívást sem tettem a magam érdekében. Ezért is döbbentem meg annyira, hogy a Nemzet Sportolói (ráadásul egy titkos szavazáson!) beválasztottak maguk közé. Ez életem legnagyobb elismerése!