Rudolf Gergely: „Itthon csak fúrásnak vennék, ha elmondom, amit látok”

Nyitókép: MTI/EPA/Koen van Weel

Egykor az egyik legnagyobb magyar ígéretnek tartották Rudolf Gergelyt, de ahogy előtt oly sokan, ő sem futotta be azt a karriert a pályafutásában, amit vártak tőle. A labdarúgó csupán 14 éves volt, amikor a Nyíregyháza Spartacustól Bölöni László meghívására az AS Nancyhoz, Franciaország második legjobb utánpótlás-akadémiájára került. A legjobb korban volt, hogy kint felépítsék komoly futballistának. Kint a focin kívül egy évig csak a nyelvtanulással kellett törődnie. A kezdeti nehézségek után jól ment neki a játék, a második évben a csapat gólkirálya lett, 28 találatával korosztályában, harmadik egész Franciaországban. Később a junior csapatban is a legjobb góllövőnek bizonyult. Később az élvonalba felkerült felnőttcsapata is beverekedte magát. A profik között az első éve elég jól sikerült, hiszen 14 mérkőzésen játszott, bár gólt nem tudott szerezni. Később megsérült, edzője a felépülése után már nem számított rá, ám ő játszani akart, ezért eljött a Nancytól. 

2010-ben leigazolta a Genoa, majd megfordult az AS Bariban, a görög Panathinaikoszban, a DVTK-ban, a Győri ETO FC-ben, a Videotonban, a Nyíregyháza Spartacusban, majd 208 júniusában a Balmazújvárosból vonult vissza.

A korábbi 28-szoros válogatott futballista az apósa gumiabroncskereskedő-hálózatában kezdett dolgozni, majd saját vállalkozást indított a feleségével. Az ingatlan a fő profiljuk, lakásokat, házakat vesznek, felújítanak, majd eladnak. Rudolf távol került a labdarúgástól. Pedig a pályafutás végén nagyon érdekelte a sportvezetés, és el is végezte a gazdaság és menedzsment szakot, ám elhelyezkedni nem tudott a szakmában.

És ezzel nem vagyok egyedül, az én korosztályomban Juhász Roland, Huszti Szabolcs, Szabics Imre, Király Gábor összeadva évtizedeket töltött külföldön, és ha néhányan rövid ideig kaptak is feladatot, igazából nincs szerepünk a labdarúgásban. Szívesen segítenék, de én a középszert nem szeretem, s mivel úgy érzékeltem, nem lehetne úgy dolgozni, ahogy én szeretnék, inkább más irányba indultam el. Nem kérdeztek, meg is tartottam magamnak a meglátásaimat, mert itthon csak fúrásnak vennék, ha elmondom, amit látok” – nyilatkozta Rudolf Gergely a Nemzeti Sportnak.

Mindezektől függetlenül boldog embernek tartja magát, és semmin sem változtatna. Nem felejtette el, honnan indult, s oda is akart visszatérni, futballozhatott a válogatottban, sok éven át külföldön, és visszatekintve azt látja: a csalódások, a kudarcok is sokat formálták, alakították, nevelték. Összességében elégedett azzal, amit elért.