Az előzetes várakozástól kissé elmaradva Ekler Luca a 100 méteres síkfutásban az ötödik helyen ért célba, míg Luterán 400 méteren negyedik lett. Miként élték át a finálékat a 80 ezres Stade de France-ban? Többek között ezt is elárulják...
Nyitókép: Luterán Petra ezúttal is mindent kiadott magából Fotó: MPB/Szalmás Péter
***
Vámos Tamás/Párizs
A telt házas (amely mintegy 60 ezer fanatikus szurkolót jelent) Stade de France-ban előbb Ekler Luca állt rajthoz a 100 méteres síkfutás (T38-as kategória) döntőjében, amelyben – egy kicsit gyengébb rajtot követően – az ötödik helyen végzett. Tegyük hozzá gyorsan: kiválóságunknak nem ez a fő száma, hiszen távolugrásban (T38-as kategória) ő az aktuális paralimpiai bajnok, melyben jövő hét péntekén védheti meg a címét, ráadásul a saját kategóriájában ő is rajthoz áll a 400 méteres síkfutásban (erre következő szombaton és vasárnap kerül sor). Érthető, hogy a sprintet követően nem volt teljesen elégedett a teljesítményével:
„Elismerem, hogy a rajtnál ismét beragadtam, de ez sajnos a betegségemből fakadó típushibám. Sokat dolgozunk ennek javításán az edzőmmel, Szalma Lászlóval, de még így is elcsíphettem volna a negyedik helyet, mint Tokióban, de sajnos az utolsó 30 méteren ki is billentem az egyensúlyomból. Azt is látni kell:
a mezőny erősödött, a dobogóra most nem volt esélyem, amit jól jelez, hogy a győztes kolumbiai lány (aki kategóriát váltott) világcsúcsot futott”
.
Köztudott, hogy Luca csupán vasárnap délelőtt kvalifikálhatta magát a fináléba (erről is beszámolt ITT a Mandiner), és ugyan nem keres kifogásokat, de „rendkívül kevés idő volt a regenerálódásra, és ezt futás közben sajnos kicsit éreztem... Nem keresek kifogásokat, de az sem tett jót, hogy túlságosan sokat várattak minket olyan helyen, ahol nem lehetett melegíteni, és amikor kijöttünk rajtolni, éreztem, hogy valami nem az igazi, kissé bemerevedtek az izmaim... Ezzel együtt óriási élmény volt 70 ezer néző előtt futni, nagon várom, hogy a távolugrásnál is ilyen legyen a hangulat!”
Luca azt is elárulta, hogy az elkövetkező napokban is edzés edzést követ majd, ám annak nagyon örül, hogy a paralimpiai faluban van lehetősége bagettet sütni, hiszen „otthon is én készítem el magamnak a kovászos kenyeret!”
Ezt is ajánljuk a témában
Pénteken a 400 méteres női síkfutásban a Tatabánya sportolója összesítésben a harmadik helyen kvalifikálta magát a szombat esti fináléba, majd ma délelőtt kiderült: a világbajnok Ekler Luca 100 méteren lett döntős!
E hatalmas siker után Luterán Petra következett a 400 méteres síkfutás (T47-es kategória) 400 méteres fináléjában. A Tatabánya kitűnőségéről sportági berkeken belül köztudott: 2022-es autóbalesete után azért is tudott ilyen hamar egy másik szakágban is a világ élvonalába jutni (előtte magasugróként ért el rendkívül biztató eredményeket), mert ha verseny van, teljesen ki tudja maga körül kapcsolni a külvilágot, úgymond elvonul a maga kis világába, és teljes erővel az aktuális futamára készül. Sokan úgy vélték: Petra lehet a magyar küldöttség egyik meglepetésembere, és akár egy dobogós helyet is elcsíphet a fináléban!
A Stade de France-ban (Ekler Lucával ellentétben...) rendkívül jó pályát, az 5-öset kapta meg, és az is biztató volt, hogy az előfutammal ellentétben ezúttal nem ragadt be. Azért is bízhattunk a dobogóban, mert Petráról köztudott: a táv második felében képes a kimagasló teljesítményre! A bravúr nem jött össze, hiszen éppen hogy lecsúszott a dobogóról, nem is tagadta, hogy maradt benne jókora csalódottság...
„Próbáltam kiadni magamból a maximumot, de nem volt annyi erő bennem, mint a pénteki előfutam során, hiszen a rajtot keményen megnyomtam, és ezek után nem lehet elvárni, hogy hajrám is tökéletes legyen. S az az igazság, hogy
30 méter után a brazil ellenfelem meglökött, ezzel kicsit kiestem a ritmusból, de úgy is fogalmazhatnék: elvette az érmemet!
Próbálok jó képet vágni a történtekhez, de ez azért nagyon fáj. Egyetlen dolog vigasztal: legalább az egyéni csúcs összejött!”
A 80 ezres nézősereg abszolút nem zavarta Petrát, mint bevallja, próbálta kizárni a tömeget, de egyben a saját maga javára is fordítani! Mosolyogva hozzáteszi: „futás közben valóban elvonulok a saját magam kis világába, jól példázza, hogy az edzéseken még a társaimmal sem szoktam kommunikálni”...
A Mandiner kérdésére elmondta: a két évvel ezelőtti, kis híján végzetes autóbalesete után nem volt könnyű a magasugrásról áttérnie a futásra és a távolugrásra, „de hát elfogadtam az új életem, és hogy ezt dobta a gép. Járhattam volna sokkal rosszabbul is, de hála Isten, a balesetem után a futás adott új értelmet az életemnek!”
A sportvezető reméli, hogy legutóbbi kitüntetése nem egy életpálya lezárása, hiszen még rengeteg tennivalója akad. Személyes sikerének tartja, hogy Párizsban mindegyik magyar aranyéremért élőben szurkolhatott, és bízik benne, hogy a budapesti olimpia megrendezése nem csak egy álom marad. Interjúnk!
A Magyar Paralimpiai Bizottság pénteki közgyűlésén egyhangú szavazással választották újra elnökké a sportvezetőt, így immár harmadik ciklusát kezdheti a szervezet élén. Lapunknak elárulta, mit tanult a fogyatékkal élőktől, illetve mit jelent a parasportnak, hogy az egyik edzője lett Milák Krisóf kiválasztottja.
A sportoló a Dunaújvárosi Ökölvívó SE vendégeként tartott élménybeszámolót.
Az öttusázók távozóban lévő szövetségi kapitánya állítja, nem ő nem akarta kivinni a nyári játékokra a későbbi aranyérmest. El is meséli, mi állt a háttérben, és milyen új sportág felé kacsintgat...
Az Úr adott nekem mindent, ahogy a karrieremben, úgy a magánéletben is, nekem az Isten az első, és erre büszke vagyok, írta Nemanja Majdov.
A civil szervezet úgy véli nem igaz, hogy az EU tagállami hatásköröket kíván elvonni Magyarországtól, és ezzel korlátozni kívánja a kormány mozgásterét.
Rodrigo Ballester szerint most dől el, hogy az EU olyan klub lett-e, ahol előírás a liberalizmus, és többé senki sem lehet konzervatív.
