A magyar szurkolók is odatették magukat

Nyitókép: AFP / DPA / Marijan Murat

„Egy sportrendezvény, még ha labdarúgás, akkor sem tűnik kultúreseménynek. Pedig nagyon is az.

Amikor az ember elmegy moziba, színházba vagy egy kiállításra, az alkalomhoz illően felöltözik, felkészül, és ráhangolódik arra, ami vár rá. És ez a meccseken is így van. Felölti az ember az egyenpólót, a klub vagy a válogatott fehér, piros vagy meggypiros (ne adj’ Isten: zöld) mezét, nyakába kerít egy sálat (különösen tavasszal vagy ősszel), és csoportosan nekiindul a stadionnak. És közben énekel.

Mindig is érdekelt, vajon mit és miért énekelnek a szurkolótáborok. A jól ismert «Guantanamera» vagy az «Avanti Ragazzi di Buda» eredetileg Lazio-dalára például remek nóták kerekedtek, de érdekes volt látni és hallani, milyen kreatívak a drukkerek.

Még a legegyszerűbb rigmus és performansz is erős tud lenni, ha sokan és egyszerre művelik. Nem beszélve arról, milyen elképesztő közösségteremtő erőt fejt egy-egy ilyen tömeges akció arra, aki látja, vagy részt vesz benne.

Amikor Németországban volt szerencsém a magyar válogatott küzdelmét a helyszínen élvezni, erre is figyeltem. Jól emlékszem, a 2016-os franciaországi Eb egyik slágere volt az izlandi szurkolók fej feletti, ütemes tapsolása, amit gyorsan átvettek a többiek is. 2021-ben pedig az olasz szurkolók a régi 1981-es (jó évjárat!) slágert, a Sarà perché ti amo (Talán azért, mert szeretlek) dalt kántálták – a nagyszerű Eb-diadaluk után is, egész Olaszországban.

Az idei kontinenstornán a hollandok voltak azok, akikre felfigyeltem. A derék németalföldiek hihetetlen szenvedéllyel, narancsba borulva (helyes), a tömegben strandlabdákat dobálva, a nagy generáció (a Koeman fivérek, Gullit, Van Basten és a többiek) szobraival ütemesen mozogtak először balra, aztán jobbra, aztán buli! Hihetetlen látvány!

Természetesen a magyarok is odatették magukat. 

Ugyanakkor Stuttgartban volt még két sláger, ami a dallamtapadás révén velem maradt.

Az egyik a drága Caroline, a másik pedig a Tom őrnagy volt.

A «Sweet Caroline» egy legendás szerelmes sláger, amelyet először az amerikai Neil Diamond adott elő még 1969-ben, és DJ Ötzi (van, aki a német kultúrában nem találkozott volna e névvel?) tett újra trendivé. Könnyű, habos-babos refrénje olyan fülbemászó, hogy nehéz tőle szabadulni. De talán nem is érdemes.

A «Major Tom (völlig losgelöst)» – azaz «Tom őrnagy (teljesen elszakadva)» – eredete szintén a hatvanas évekbe nyúlik vissza, és a német szintipop nagyágyúja, Peter Schilling vitte be újra a köztudatba. A dal hangulata az űrodüsszeiára hajaz, és Tom őrnagy űrbe való kilövését járja körül. A németeknek annyira megtetszett a dallam, hogy a Nationalelf hivatalos gólszignáljává is tették.

Amikor a refrénjét a német drukkerek skandálták, szaxofonozták, dobolták, tapsolták kifejezetten látványos volt.”

***