„A szüleim kikiabáltak a folyosóra, amikor saját focizásomat már nagyon hangosan közvetítettem” – Jászberényi József a Mandinernek

Nyitókép: Ficsor Márton/Mandiner

Egykori amatőr labdarúgó, sportújságíró, irodalomtörténész, gerontológus, egyetemi tanár, videoblogger – Jászberényi Józsefről egy dolog biztosan elmondható – nem igazán szokott unatkozni. Ez pedig az Európa-bajnokság ideje alatt is így lesz, ugyanis 

Amennyiben az ember beírja a Google-be az ön nevét, az első információk, amiket megtalál, hogy irodalom- és kultúrtörténész, egyetemi tanár, esetleg azt is, hogy gerontológus. Ön hogyan mutatná be saját magát? 

Valóban, ezek a hivatásaim, amelyekkel kapcsolatban mindenféle végzettségekkel, illetve tudományos elismertséggel rendelkezem, de alapvetően, mindezek mögött egy ember áll, aki hisz abban, hogy mások életét jobbá, boldogabbá teheti előadásaival, könyveivel, cikkeivel, videóival. 

Emellett Youtuber is, nyilvános csatornáján több ezer videó szerepel, és ez a szám naponta jó néhánnyal bővül. Hobbinak indult a videózás? 

A COVID idején indult ez az egész, valóban a nulláról. Akkor, 48 évesen azt sem tudtam, hogy egy okostelefont hogyan kell úgy állítani, hogy a felveendő power point slide-okat el lehessen aztán olvasni a filmben... Az egyetemi diákjaimnak készítettem az első videókat, mert azt találtam ki, hogy az online konzultációkon nem az anyagot adom le, hanem az előre elküldött szakmai videókat beszéljük meg. Így ők sem unatkoztak, nem nézték mereven, több órán át a Google Meet felületét… aztán egyszercsak eszembe jutott, hogy beszélhetnék a telefonom előtt közéleti témákról és sportról is, és ahogy láttam, hogy növekszik a nézettség, ez az egész egyre komolyabb szerepet kezdett játszani az életemben… 

Ma már közel tízezren követik, és pénzzel is támogatják a munkáját. Ez még mindig a hobbi kategóriája vagy már egy magasabb szint?  

Igen, épp miközben beszélgetünk, érem el a tízezredik követőt, és valóban, immár két éve a csatorna bevételt is hoz, persze senki ne gondoljon milliókra: havi bevétele még ma sem éri el a havi nettó magyar átlagkeresetet, de közelít hozzá. Ilyenkor természetesen már nem lehet pusztán hobbiról beszélni, itt már tartalmat gyártok, de kezdettől fogva ragaszkodom egy-két alapelvhez: nem használok fizetős szerkesztőprogramokat, illetve minden munkafázist saját magam csinálok, így minden hibáért kizárólag magamat okolhatom… 

Régebbi videóiban számos érdekes témát érintett. Van itt minden: olasz templomok története, különböző összeesküvés-elméletek és cáfolatuk, Black Mirror-sorozatelemzés, a közösségi média káros hatásai, strandolás költségei, gyerekversek, és sok egyéb. Az utóbbi időszakban mégis leginkább a labdarúgással foglalkozik. Miért alakult ez így? Milyen kapcsolata van/volt a sportággal?  

Csatornámat továbbra is inkább vlognak gondolom, azaz mindig arról készítek videót, amit érdekesnek találok. Így ma is szerepelnek filmelemzések vagy gerontológiai témák a videóim között. Az azonban kétségtelen, hogy elsősorban a fociról beszélek, mert itt találtam széles érdeklődést. 

Persze ahhoz, hogy ez megtörténjen, azt gondolom, nem elég a szerencse, hanem kell sok más összetevő. Például az, hogy én négy-ötéves koromtól sportújságíró akartam lenni, és a szüleim néha kikiabáltak a folyosóra, amikor saját focizásomat már nagyon hangosan közvetítettem, vagy éppen a gombfociasztalhoz, ahol ugyanezt csináltam. Azt hiszem, leginkább ezért tanultam meg négy-öt évesen olvasni is, mert lenyűgözött, hogy van Népsport, és benne a sok adat, amelyeket külön spirálfüzetekben vezettem, sportág szerint. Nyolc-tíz évesen már rendszeresen leveleztem Feleki Laci bácsival, aki a Képes Sportnál vezette a levelező rovatot, és több írásomat le is hozta. Gimnáziumban a helyi kábeltévénél focit közvetítettem, s nagyon büszke voltam, amikor első komolyabb fizetésemből elmehettem az ország akkor még egyetlen McDonald’s-ába, hogy aztán jöjjön a csalódás: én nem ilyen lovat akartam…

Játszott is? Milyen szinten űzte a labdarúgást?

Természetesen éjjel-nappal fociztam. Több dél-budai és dél-pesti serdülőcsapatban is játszottam, például Csepelen, vagy a Magyar Kábelben, utóbbi pálya helyén jelenleg az Újbuda Center van. Nem is ment rosszul, s mivel mindig magasabb és erősebb voltam az átlagnál, általában középhátvédet vagy erőcsatárt játszottam (akkor még nem így hívták!), de az ifjúsági korba lépve

 amit egy edzőmnek is köszönhetek, aki a gimnázium első osztálya idején azt mondta, hogy ifjúságiként és felnőttként NB2-nél többre úgyse vihetem, mert nem megfelelő az izomzatom, viszont nem vagyok buta fiú, inkább tanuljak. Nem tudom, igaza volt-e, de tény, hogy a versenyszerű foci véget ért, de a gimnáziumban és az egyetemen (amelynek túlnyomó részét Debrecenben jártam) aztán folyamatosan fociztam, és a legváltozatosabb csapatokban játszottam kis- és nagypályán egyaránt, mindenféle kupákat és érmeket is begyűjtve. A foci pedig remek ismerkedési lehetőség is volt, hiszen ez a férfiak közös nyelve, s ha jól focizol, akkor eleve van egy elismertséged a többiek körében. Utoljára csapatban még a COVID előtt fociztam, most már csak a kisebbik, 11 éves fiammal játszunk néha különféle dühöngőkben. Nagyon szeretem őt megtanítani egy-egy cselre vagy lövésre – igen, ez is az apák dolga, és az is, hogy elégedetten mosolygok, amikor hallom, hogy a FIFA 2023-as meccseit játék közben közvetíti. 

Néha azért a videókban közéleti-politikai kérdések is előkerülnek. Mi alapján dönti el, hogy egy adott témáról videót készít?  

Ebben kifejezetten az intuíciókra hagyatkozom. Elképzelem, hogy érdekli-e majd az embereket, amiről beszélek, különösen azt a kört, amelyet leginkább meg akarok szólítani. Ezek azok az emberek, akiknek fontos a nemzeti érzés, s hisznek abban, hogy vannak közös, nemzeti feladataink és megélhetjük együtt a közös örömöket – ebben az értelemben „egy vérből valók vagyunk”. Voltaképpen a sport ezt is jelenti nekem, legmélyebb értelmében: egy remek eszköz arra, hogy a posztmodern társadalomban közös élményeket éljünk át, kicsit kilépve a tér, az idő és a megosztó világnézetek világából… 

Videóit rendszerint ezzel a mondattal zárja: „A jó Isten áldjon meg mindenkit!”. Ezek szerint hívő ember? Mit jelent ez önnek?  

Hiszek abban, hogy a világot egy emberen túli, egy az emberiség egészénél is sokkal nagyobb és bölcsebb erő megteremtette, fenntartja, s abban is, hogy

Amikor lezárom a videókat, akkor azt kérem, hogy ezt az erőt fedezzék fel az emberek maguk körül és ez az erő segítse őket a mindennapokban. Evangélikusnak kereszteltek, és ez a vallás áll a legközelebb ma is hozzám, illetve az a tradicionalista nézetrendszer, amelyet Magyarországon Hamvas Béla, nyugaton Guénon, vagy a dialógusfilozófia, avagy keleten Coomaraswamy képvisel... de erről ne beszéljünk hosszabban, mert az olvasók elalszanak vagy odébbkattintanak. 

A következő hónapban a Mandiner olvasói rendszeresen találkozhatnak majd önnel, hiszen állandó kommentátorunkként elemzi majd a németországi labdarúgó Eb történéseit. Mit gondol a magyar labdarúgó-válogatott esélyeiről, és arról, hogy mi lehet a közismerten szeszélyes magyar szurkolók reális elvárása velük szemben? 

Először is, nagyon megtisztelő a felkérés, és bár már több ilyen jellegű megkeresést érkezett, ez az első, amit elfogadtam. Ezt is azért, mert a Mandiner gondolkodása, világlátása közel áll hozzám. Valóban, rendszeresen nézhetik az elemző videóimat az olvasók, és természetesen reménykedem abban, hogy a magyarok minél tovább jutnak az EB-n. 

hiszen a csoportbéli 4 gárda játékosértéke, és a játékosok nemzetközi tapasztalata egyértelműen nem nekünk kedvez. Mégis, itt Magyarországon az elmúlt években megszületett egy csodálatos közösség, amelynek tagjai a sportot a nemzet szolgálatának tekintik. Ennek pedig óriási ereje van, ez magasra vihet, így, ha minden körülmény megfelelő lesz, és a Jóisten velünk lesz, a magyar csapat akár a legjobb 8-ig is eljuthat. Én mindenesetre ennek szurkolok minden egyes nap, s ez a remény tükröződik majd a különféle videóimban is – beszéljek bármiről is az EB kapcsán, mindig magyar szempontból, a magyar válogatott felől fogok beszélni, ezt garantálom mindenkinek…