Schäfer András: „Játszani szeretnék, és játszani is fogok!”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor

Terjedelmes interjút adott a bunteto.com-nak a magyar labdarúgó válogatott és az Union Berlin középpályása, Schäfer András, aki a beszélgetésben sok egyéb mellett elmondta, hogyan tette mentálisan erősebbé súlyos sérülése, hogy miért jár rendszeresen sportpszichológushoz, hogy miért nem tudott befutni Genovában, milyen ember Leonardo Bonucci, és miért sírt miközben ő volt az MTK utánpótlásában az egyik legjobb labdarúgó.  

A középpályás a bajnokság 25. fordulójában a Vfb Stuttgart ellen egy szerencsétlen mozdulatot követően egy vitatható piros lapot kapott, amiért nem léphet majd pályára a Werder Bremen és az Eintracht Frankfurt ellen.  Edzője nagyon felháborodott az ítéleten, és Schäfer sem tartja igazságosnak a kiállítást, egyrészt mert szerinte nem talppal, hanem külsővel ért a másik játékos levegőbenmlévő lábához, másrészt mert egyébként a vonatkozó szabállyal sem ért egyet. 

„Nem érzem, hogy a belépő veszélyt jelentett volna a testi épségére, ami piros lapot von maga után. Ő is felpattant, miután engem kiállítottak, nem sérült meg. Sima sárga lapos eset volt, így erősnek túlzónak tartom az ítéletet. A meccs után a játékvezető azt nyilatkozta, hogy a piros jogos volt, de ha sárgát ad, az is jogos lett volna…” – fogalmazott a labdarúgó, aki március 22-én Törökország ellen léphet pályára ismét a válogatott mezében, és ennek nagyon-nagyon örül. 

Pedig nem volt mindig olyan egyszerű dolga bekerülni a válogatott keretbe, mint Marco Rossi regnálása idején. Kamaszként került az Illés Akadémia labdarúgója lett, és minden korosztályban alapember volt, csapatkapitány lett, mégis míg játékostársai nagy részét be-behívták az U15-ös és U17-es válogatottba, őt nem, és ez nagyon bántotta. Hogy mi lehetett a mellőzés oka, azt csak sejti, de nem szeretne róla beszélni. 

„Ha egy gyerek látja, hogy több társásánál is jobban teljesít, őt mégsem hívják be a válogatottba, a többieket pedig igen, azt zokon veszi. Azok a hangok sem érdeklik, hogy nem akkor kell válogatottnak lenni, hanem később. Ez velem is így történt. 

Lehet, hogy az akkori szövetségi kapitány a magasabb, erősebb srácokat részesítette előnyben, én pedig alacsony, és vékony voltam. Viszont ennek is meglett az előnye: mivel fizikai hátrányból indultam, kompenzálnom kellett más téren, ahol emiatt fejlődtem” – mondta a válogatott labdarúgó, aki állítása szerint erőt merítettt a kudarcból, és nem azt nézte, mennyire fáj, hanem azt, hogyan tud előnyt kovácsolni belőle. 

A sérülésekről

Schäfer András beszélt arról is, milyen volt visszatérni a pályára azt követően, hogy 

Úgy fogalmazott, „Nehéz beszélnem ezekről az érzésekről. Azok után, hogy háromszor eltöröd a lábadat, újra a Bundesligában futballozhatsz. Ráadásul kevés edzés után első csereként számít rád az edződ. Ez óriási dolog, így is tekintettem rá. Hihetetlen, hogy mennyien szeretnek ennél a klubnál. A játékostársak, az edzők, és legfőképpen a szurkolók, akik éreztették velem, mekkora teljesítmény, hogy újra a pályán vagyok. Őszinte leszek, pályára lépes előtt nem feltétlenül a legpozitívabb érzések kavarogtak bennem, de amikor kifutottam a gyepre, az egészen fantasztikus volt”.

 A sérülésekkel kapcsolatban elmondta, hogy ugyanaz a csontja tört el háromszor, és volt egy hasi sérvműtétje, amelynél már azt érezte, hogy mindenki hibás. 

„Szerencsére szeretnek a körülöttem lévők, és nem vették magukra, mert abban a néhány napban elég elviselhetetlen lehettem. Aztán rájöttem, hogy semmi értelme mutogatni, felelőst keresni, attól nem jutok előbbre. Lehet, hogy más hibázott, lehet, hogy én, de tévút lett volna ezzel foglalkozni. Az a lényeg, hogy a sok sérülés után ennyi meccsen pályára tudtam lépni”. 

A sérülések után, a rehabilitáció idején mindent elkövetett, hogy futballra készen térhessen vissza, rengeteget edzett, és éjjel-nappal éhes volt. s ezért egy dietetikushoz is elment, hogy segítsen neki meggyógyulni. 

 – mondja a diétáról, amit követnie kellett. Szerencsére már nem eszerint étkezik, és úgy érzi, legszívesebben még mindig folyamatosan enne. 

A válogatott középpályás felidézte, hogy karrierjében mégsem ez a sok sérüléssel terhelt szakasz volt a legmélyebb pont, hanem az olaszországi időszak a Genoában és a Chievo Veronánál. Visszagondolva úgy érzi, a genovai nem volt túl jól előkészített átigazolás, az lett volna a csoda, ha az ottani keretben lévő játékosok mellett befér a kezdőbe, de nem csak erről volt szó. 

 Ezért úgy vagyok vele, hogy az az év fontos állomás volt az életemben. Mindazonáltal nagyon jól éreztem magam Olaszországban: remek ételeket ettem, csodás kávét ittam.” – mondja Schäfer András. 

Amikor a Chievónál volt kölcsönjátékos, a vezetőedző közölte, hogy nála egy percet sem fog játszani, jókat szórakozott a csapattársakkal, de közben céltudatosan edzett, és elhatároztam, hogy nem megy tönkre abban, hogy parkolópályára tettek. Reméli, hogy egy szezont még le tud majd húzni a Serie A-ban egyszer. 

A pszichológusi segítségről, amire szerinte minden labdarúgónak szüksége van

Schäfer rendszeresen jár pszichológushoz úgy véli, hogy a futballisták esetében nem esik elég szó a mentális problémák, mentális sérülések kezeléséről, ez egy elhanyagolt terület. „Úgy látom, hogy bár sok futballista igénybe veszi a coach vagy a pszichológus segítségét, még mindig rengetegen nem tudnak róla, hogy létezik ez a lehetőség, vagy egyszerűen csak gáznak tartják. 

– véli a játékos. 

Schäfer András szerint a futballnak elengedhetetlenül fontos része a lelki felkészülés, és Magyarország kifejezetten le van maradva a játékosok mentális fejlesztésében. Ez alól azonban az MTK biztosan kivétel, a csapatnak van saját mentáltrénere, Hankovszky Dóra, ő is vele dolgozik.

„Azt tapasztaltam több csapatomnál, például az Unionnál is, hogy amikor van egy rossz sorozatunk, egymás után kikapunk, senki sem dől a kardjába, vagy gondolkozunk azon, hogy ki fogunk esni. Megbeszéljük persze, hogy milyen hibákat láttunk, de ekkor is a pozitív dolgokon van a hangsúly. Azt gondolom, hogy ha Magyarországon egyre több játékos dolgozna mentáltrénerrel, jobban el tudná hinteni a pozitív szemléletet a saját csapatánál. Egymást húznák magukkal ezután a játékosok” – fogalmazott. 

Leonardo Bonucciról

 Nagyon örült, hogy a csapattársa volt, és sokat tanult tőle. Szerinte  az olasz védő nagyon jó jellem, és fantasztikusan kezelte, amikor a helyére egy nála sokkal kisebb nevű játékos került a kezdőbe. 

„Azt hiszem ez példaértékű volt, számomra mindenképp, mert én még biztosan nem tudnám így kezelni ezt a helyzetet. Ő viszont alávetette magát a csapat érdekének. Ízig-vérig profi. 36 évesen egy órával edzés előtt már a konditeremben volt, nyújtott, hengerezett, stabilizáló gyakorlatokat csinált. Az edzés után ugyanígy. Úgy, hogy már mindent megnyert a futballban, és nem volt kezdő az Unionban. A magánéletben is rendkívül közvetlen volt mindenkivel” – mondta. 

A magyar válogatottról

A magyar válogatott felkészülési mérkőzéseire bekerült a keretbe, ahol Callum Styles személyében posztriválist kapott, de nem tudja, Rossi versenyeztetni szeretné-e őket a következő két mérkőzésen. 

De azzal sincs gond, ha a válogatottban van egy kis rivalizálás egy-egy poszton. Úgy szeretnék játszani a törökök és a koszovóiak ellen, és aztán a Bundesligában is, hogy ne legyen kérdéses a helyem a csapatban. Ezt nem nagyképűségből mondom, szerintem csak így lehet ehhez hozzáállni. Minden csapatomba úgy mentem, hogy játszani szeretnék, és játszani is fogok” – fogalmazott.

Az Európa-bajnokságon való szerepléssel kapcsolatban Schäfer azt mondta, nem szeret azzal foglalkozni, hogy milyen a várakozás, ki milyen minimumot, maximumot vár a válogatottól. 

 Magunkra kell összpontosítanunk. Ha már eljutottunk egy nagy tornára, nem lehet más célunk, mint a továbbjutás. Másképp nincs értelme elindulni Németországba. Lépésenként érdemes gondolkoznunk, először csak az első csoportmeccsre koncentrálva.” – emelte ki a labdarúgó, hozzátéve, hogy a saját karrierjében is meccsről-meccsre tervez, és nem filozofál azon, hogy pár év múlva hol fog játszani. 

Schäfer András hangsúlyozta, hogy jelenleg nagyon boldog Berlinben, és nagy dolognak tartja, hogy ilyen kacifántos karrierrel, ennyi sérülés után ilyen csapatban, ilyen erős bajnokságban játszhat. „Hálás vagyok mindenkinek, hogy ezen a szinten tudok teljesíteni, és ott játszhatok, ahol most”.