Pedig még csak nem is most jutott ki a válogatott a 2024-es Eb-re, hiszen azt már megtette csütörtök este. Akkor nem lehettünk ott a helyszínen, noha volt jegyünk a szófiai randevúra. Az volt a terv, hogy a Puskin kávézóból indulunk éjfélkor, reggelre kiérünk, kis alvás, aztán a komplett nap az örökkévaló emlékezetünkbe szánt meccsnek rendelve. Éjszaka vettük a jegyet is, egy pénteken esett le a haverok egyikének, elfelejtette a Montenegró elleni találkozóra a belépővásárlást, jeleztük neki, hogy lógó ormány, ez nem úgy van, mint az Azahriah, hogy lehet triplázni, majd újra az csendül fel, hogy »mondd el, miért, / miért van, hogy fáj, / miért van, hogy bárhova megyek / az éj leple alatt újra / és újra rám találsz«, a mi játékunkban semmi nem újrázható, a futball egyszerinek, ismételhetetlennek lett teremtve. Ő azzal nyugtatta magát, addigra úgyis eldől, Szófiában már kijutunk.
Ebből a közlésből született az éjszakák ötletgazdagságának megfelelően a felvetés: oda van még jegy? Persze, ráadásul csak kétezer forint. Meglettek a zsugák, elkészült a terv, pár nappal később a szállásfoglalásnál tartottunk, amikor kezdődött a cirkusz. Hogy az UEFA-maffiázás vagy a bolgár szövetség radikális bírálata volt-e az erősebb a csetben, már mindegy is, zárt kapu lett, elvették tőlünk a meccsünket.”
Nyitókép: MTI/Czeglédi Zsolt