„Európa-szerte Magyarországot utánozzák” – Schmitt Pál a Mandinernek

Ahogy sportvezetőként évtizedeken át, nyugdíjasként is aktívan tesz a jövő nemzedékért. Schmitt Pál hosszú évek óta a fővédnöke a magyar kezdeményezésre nemzetközivé vált Európai Diáksport Napnak. Nem csak beszél a mozgás fontosságáról, személyesen is példát mutat. A nyolcadik ikszen túl sem hagyja el magát a Nemzet Sportolója, aki azt is elárulta a Mandinernek, hogy bár párbajtőrvívóként volt kétszeres olimpiai bajnok, miért az úszást tartja a legfontosabbnak. 

Szemmel láthatóan megfiatalodik a sok csillogó szemű gyerek között. Milyen hatást vált ki Önből a sportoló diákok látványa?

Örömmel figyelem őket, szép példája annak, hogy a gyerekek mennyire igénylik a mozgást, hogy a szabadban sportoljanak, versengjenek. Senki sem kap aranyérmet, és mégis mindenki kitesz magáért. Ez a Balogh Gábor, a Magyar Diáksport Szövetség elnöke, egykori világbajnok öttusázó, egyébként jó barátom kezdeményezésére létrejött magyar találmány tipikusan azt bizonyítja, a jó példa ragadós. 

Csak győz, aki ebben részt vesz. Nagy vívmány a mindennapos kötelező testnevelés, de ez egy hozzáadott plusz érték. A testnevelés órákat mindenféle adminisztrációs-, létesítmény problémák, tanárhiány és a felmentett tanulók kérdésköre nehezíti. Nagyon jó szándék mellett nem teljesedik ki, bocsánat a kifejezésért, hogy a gyerekeket gatyába rázzuk.

Hallottam már olyanról, hogy tömbösítve tartják a tesiórákat, így nincs is valójában minden nap. 

Igen, de a szándék kétség kívül jó. Mint ahogy az is dicséretes, hogy elindult az Úszó Nemzet Program, amelynek célja, hogy minden gyermek tanuljon meg úszni. Persze ennek kiteljesedéséhez is kell még uszodákat építeni, szakembereket képezni. Tehát semmi sem megy olyan egyszerűen. Ez az országos diáksport program például bizonyítja, el lehet érni az iskolákat. Most indult el 300 intézménnyel az Aktív Iskola Program, amiben a résztvevők hangsúlyt fektetnek a gyerekek szellemi nevelése mellett a fizikaira is. A kettő együtt harmóniában kell legyen. Nagyon kiváló kezdeményezésnek tartom, és már sok ezer diákot elér, illetve a szüleiket, tantestületeket, nem csak a testnevelőket. 

Schmitt Pál milyen szerepet tud vállalni a diáksport fellendítésében?

Egy évtizede vagyok fővédnök. A személyes jelenlétemmel támogatom, megtisztelem a diákolimpiai rendezvényeket, a diáksport napokat. Belső meggyőződésből veszek részt. Ugye én sportvezető voltam, 21 évig a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, tehát jól ismerem a sport világát. Hogy bajnokok legyünk, megcsinálják a szakszövetségek, a klubok, és egy-egy nagy tudású edző kineveli a tehetségeket. De vallom, semmi sem fontosabb a kicsiknél. 

Még mindig, pedig van mindennapos testnevelés, figyelemfelkeltés, egészségesebb iskolai étkeztetés. Amikor stratégiai ágazatnak nyilvánította a kormány a sportot, akkor – jó, van benne nemzeti büszkeség is, hogy legyenek nagyszerű bajnokaink, folytassuk a hagyományokat – az is célkitűzés volt, hogy a felnövekvő generációk a sport által legyenek fittebbek, versenyképesebbek. Ezt MOB-elnökként és manapság is messzemenőkig támogatom.  

Fontos a szülői szerep-, és áldozatvállalás is. Ön is egy büszke édesapa és nagypapa. Az unokái, Vigvári Vendel és Vince felnőtt világbajnok vízilabdázók. Milyen módon terelgették őket és gyermekeiket a sport felé?

Nálunk az alapelvárás volt, már a lányaimnál is, majd az unokáknál, hogy minden gyerek hároméves kora körül tanuljon meg úszni. Ez nem kérdés, aki olvassa ezt, jegyezze meg, a gyerekeinknek tudniuk kell úszni. Nem azért, hogy majd beesnek a Dunába, és megmenekülnek, hanem egy olyan alap sportágról van szó, amely az épp testben épp lélek gondolat megtestesítője. A fiúk pedig úgy lettek vízilabdázók, hogy az édesapjuk pólózott, erre tereltük őket. Zárójelben megjegyzem, tényleg nagyon sok múlik a szülőkön és a baráti körön, testnevelőkön. Vendel és Vince először a KÓPÉ Úszó és Vízilabda Sportegyesületbe kerültek, a világ végére szállítottuk őket Szentendrére. Ez volt az én nagyapai feladatom mindennap, hogy hozzam-vigyem őket. Tíz év munkája van benne, hogy most itt tartanak. Kemény edzés, szülői felelősség, jó edzők. Mindeközben barátokra tettek szert egy életre. Ha nem lennének világbajnokok, akkor is ki tudnák húzni magukat büszkén, van akaraterejük, a lelkük megkeményedett, bírják a gyűrődést. Rajtuk múlik, hogyan használják ki ezt a következő tíz évben. 

Az unokák már felnőttek, készülnek a párizsi olimpiára. Több ideje jut magára, esetleg sportolásra?

Időm tényleg van, csak operálták már mindkét lábamat. Járok azért rendszeresen úszni, heti egy alkalommal. És ha csak el nem lógom, akkor reggelenként súlyt emelek, kézi súlyzókkal edzek. Néha a lustaság nagy úr, de törődöm a súlyommal, a kondíciómmal így 81 esztendősen is.

Nyitókép: Mandiner/Ficsor Márton