Bucsi Attila világraszóló sikere: a tizenhat éves versenyző egyszerűen leiskolázta a nemzetközi mezőnyt

Bucsi Attila autóversenyző első emléke az autó- és motorsporttal kapcsolatban még 2010-ből származik, amikor is alig háromévesen családjával együtt kilátogatott a Hungaroringre, hogy megnézze a Formula-1 Magyar Nagydíját. 2023 őszén pedig már arról beszélhetünk, hogy a tizenhatodik születésnapját augusztusban ünneplő magyar pilóta amint bemutatkozott a világ túraautózását behálózó TCR-kategóriában, annak kelet-európai bajnokságában (TCR Eastern Europe),

Nem akárkit utasított maga mögé: a sorozat idei bajnokát, a szlovák Mat’o Homolát.

Elképesztően fiatalon kezdte

Bucsi Attila érdeklődésünkre most azt mondja a Mandinernek, körülbelül 4-5 éves kora óta tudja, hogy ez az Ő világa.

Az F1 mellett már a WTCC (túraautó-világbajnokság) futamait is „szakértői szemmel” követte a tévé képernyőjén keresztül. Mi több, 2013-ban ugyancsak élőben láthatta, ahogy jelenlegi mentorát, Michelisz Norbertet második helyen intik le a Hungaroring célegyenesében. Ekkor vették azt a hűtőmágnest, amin Michelisz első Hondája, a Kocsi-san látható, s amely a mai napig ott található a hűtőjükön: tulajdonképpen oda is ragadt.

– mondja a szigetszentmiklósi tehetség.

Még nincs jogosítványa, de várja, hogy elkezdődjön a tanfolyam

Mi kell ahhoz, hogy valakiből autóversenyző legyen? – kérdeztük Attilát, aki csakúgy, mint az idén nyáron bemutatott film, a Gran Turismo főszereplője, korán kezdte a szimulátorozást: mégpedig a Play Station 3 nevű konzolján.

„Először csak Édesapámat néztem, ahogy játszik a Gran Turismóval, kormánnyal természetesen, mi mással; kis idő után viszont én is kaptam lehetőséget Tőle egy-egy kör erejéig, majd a végére teljesen átvettem a helyét” – meséli nevetve.

Ma már persze egy speciális szimulátorral gyakorol, az elmúlt pár évben a köridők kergetésén kívül az autó-beállításokkal is babrál.

Jogosítványa még ugyan nincs Bucsi Attilának, a szabályok rá is ugyanúgy vonatkoznak, de pár hónap, s Ő is belevág a tanfolyamba. „Várom!” – közli, de később le is szögezi:

Egyébként nem idegen tőle a személyautó, tizenegy éves korában vezetett először igazi járművet, a családi autójukat a Kakucs Ringen. Pusztán azért, mert Édesapja azt szerette volna, hogy megtanulja kezelni a kuplungot és a manuális váltót, „hogy később ez ne jelentsen gondot”. Persze, autóversenyzési ambíciói ekkor még nem voltak – jegyzi meg Attila. „Nem az volt a cél, hogy kipróbáljam magam a pályán.”

Arra – mondhatni – ott volt a gokart, úgy három-négy évig, de Bucsi állítása szerint itt sem lehet örökké megragadni. Úgy véli, az a legjobb út a versenyzői pálya felé, ha minél hamarabb be lehet ülni versenyautóba. Legyen szó formaautóról vagy túraautóról.

Tavaly már felhívta magára a figyelmet – egy hibátlan szezonnal

2022-ben figyelt fel a világ a magyar autóversenyzőre, amikor is százszázalékos idényt produkált a Swift Cup Europe nevű sorozatban. Ritka bravúr ez, főleg, mert a tizenegy futam több mint a felén a fordított rajtrács szabálya miatt a nyolcadik helyről kellett rajtolnia – innen verte meg mindig a mezőnyt.

„A második vagy a harmadik forduló után láttam, hogy lehetséges ez az eredménysorozat – emlékezik vissza Bucsi Attila. – Hogy nem csupán a szerencsémnek köszönhetem a sikereket, s hogy reális cél lehet a százszázalékos idény.”

bár persze túlzás azt állítani, hogy számított erre, mert az autósport igencsak kiszámíthatatlan sportág.

Nincs megállás, ha nincs futam, szimulátorozik

Nyomás? Stressz? – érdeklődtünk. Aligha! „Ez egy olyan állapot, amely csak addig tart, amíg nem alszanak ki a lámpák. Onnantól kezdve, hogy felengedted a kuplungot, padlózol s elindulsz, nem gondolsz ilyenekre. Mintha más ember lennél: egy, amikor versenyautóban ülsz, s egy amikor azon kívül vagy – fogalmaz. – A nyomás, a stressz igazából addig tart, amíg van erre időd gondolni. Részemről nem tudatos dolog, hogy próbálom ezeket leküzdeni, hanem ez tényleg egy olyan állapot, amit nem tudok befolyásolni.”

A tavalyi idény után egy év „kényszerpihenő” jött, de ezt az időszakot tesztekkel – Slovakia Ring, Balaton Park –, szimulátorozásokkal hidalta át a tehetség.

Nem akart kiesni a ritmusból, fenn akarta tartani azt a koncentrációt, mintha hétvégéről hétvégére versenyekre kellene járnia.

Bucsi a TCR-ben: azon nyomban egy rajtelsőség, majd egy futamgyőzelem

Majd következett a brnói versenyhétvége. Új autó, új mezőny, magasabb kihívás. Mint meséli, előbbi kapcsán a legnagyobb, de számára könnyen szokható változás, hogy a TCR-autókban, így a Hyundai I30-ban is bal lábbal kell fékezni, s nincs fékszervó. „Hetven, nyolcvan barral kell nyomni a pedált minden egyes féktávon, egy körön tíz, tizenöt alkalommal, mintegy fél órán keresztül. A Swiftben kényszerhelyzetben vagy a manuális váltó miatt. Fizikailag lehetetlen, hogy kuplungolás közben bal lábbal fékezzek. Ezért kell ott jobb lábbal. De a Hyundaiban, mivel ott szekvenciális a váltó, nem használok kuplungot.”

Azonban a TCR atmoszférája is teljesen más – állítja Bucsi, megjegyezve, hogy itt még komolyabb a légkör, nagyobb a felhajtás, jóval több ember megy oda hozzá a paddockban, s természetesen az interjúkérelmei is hatványozottan megnőttek.

Michelisz Bucsiról: Sikeresebb lehet, mint én

Michelisz Norbert ezt mondta a TCR Eastern Europe zárófordulóját követően: „Amit mi eddig is tudtunk, az most látványossá vált. Tartom magam ahhoz, hogy ha az Attila versenyeztetéséhez szükséges anyagi források rendelkezésre állnak,

Világviszonylatban is példa nélküli, hogy valaki ilyen kevés szakmai tapasztalattal egyből ilyen eredményeket érjen el hasonlóan erős bajnokságban.”

Meg is kérdeztük Attilát, mit gondol a világbajnok túraautóversenyző mentorának elismerő szavairól. „Nagyon örülök, hogy Norbi így látja, s bízom benne, hogy igaza van – mondja. – Konkrétumot viszont nem tudok mondani, már ami a jövőmet illeti. Az autósport annyira kiszámíthatatlan dolog, hogy a legtöbbször azt sem látod, mi történik a következő héten.”

Bucsi: „Ha a raklapnak négy kereke lenne, azt is szívesen vezetném”

A magyar autóversenyző szerint a következő logikus lépés egy teljes szezon lenne valamelyik TCR-bajnokságban, hogy „egy nemzetközi szintű, komoly sorozatban tudjuk megméretni magunkat”.

Csapatában, az M1RA-ban lát erre potenciált.

Mindenesetre Édesapja, amiben csak tudja, támogatja, Édesanyja meg tudja, mik az aggódás határai.

Végül, mikor afelől érdeklődünk Bucsinál, hogy látja az autóversenyzés jövőjét, az autó- és motorsport elektrifikációját, azt válaszolja, akiknek benzin folyik az ereiben, közelebb állnak a belső égésű motorok világához.

„Azok hiánya okoz némi problémát. De azt is gondolom, ha a jövőben össze tudnak rakni egy nívós, elektromos autóknak szánt bajnokságot, amiben rengeteg gyártó, pilóta szerepelhet, sokat változtathat ezen” – fejti ki véleményét, hozzátéve, hogy szívesen kipróbálna egy elektromos túraautót is.

Nyitókép: Facebook/M1RA