Újabb nagy hagyományú sportág számolja fel a múltját – utolsó vébéjét élhette meg a sízés eredeti formája

Csak sajnálni lehet azokat a sportra egyébként fogékony országokat, ahol kimaradnak az olyan élményekből, mint például követni, Szilágyi Áron mit művel az emberi teljesítőképességgel.

Ugyanígy hatalmas öngól kimaradni a sportteljesítmények egy hasonlóan sokrétű világából, a klasszikus téli sportok legvagányabbikából, csak azért, mert Magyarországon egy évszázada csak ha-nincs-ló-jó-szamár-is hegyeink vannak csak. Pár pontban összeszedtük tehát a 2023-as alpesisí-világbajnokság egynehány érdekességét.

A hagyományt kiszórják, hiába hozta a legizgalmasabb versenyeket búcsúzóul

A síversenyek ősi formája a lehető legkomplettebb hegyi sportolót kereste. Aki egyaránt képes a halálfélelemmel dacolva is tisztán gondolkozni a hegy csúcsáról a lábához vezető leggyorsabb útvonalon, és végig is száguld az optimális útvonalon – valamint képes szaporán sorjázni szűk kanyarokat, és ösztönből lekövetni a legkülönfélébb kacskaringókat.

Ebből a két, szögesen ellentétes versenyszámból lett aztán külön-külön a lesiklás illetve a szlalom műfaja; és szép lassan alig átfedő mezőnyeik. Túlspecializálódott világunkban pedig oda jutottunk, hogy egybehangzó értesülések szerint az eredeti formátumnak, az ún. alpesi kombinációnak az idei világbajnokság volt az utolsó szereplése. (Nehéz nem az öttusa végnapjaira asszociálni.)

A nőknél a világ valaha volt legjobb női sízője, Mikaela Shiffrin az örökös esélyese (volt) a kombinációnak. Annak a rekordnak ugyanis, hogy nyert már minden szakágban Világkupát, senki más nincs a közelében sem. Azonban Shiffrin a tavalyi téli olimpiát teljes összeomlással fejezte be, és hatalmas volt a nyomás rajta a vébé első napján, hogy javítson. A sebezhetőbbik, gyorsasági számban azonban kapott egy másodpercet a fő riválisától, az olasz Federica Brignonétól, ami sok, de ledolgozható hátrány számára szlalomban, viszont mennie kellett, ahogy a csövön kifér, a második futamban. Meg is fordította a versenyt, ám amikor két kapu volt hátra a világbajnoki címig: kiesett. Hogy a tavalyról hozott lelki nyomás miatt, vagy az első futam hátránya után felvállalandó tempó miatt, sosem tudjuk meg biztosan.

Így a nem agyonspecializált Brignone három olimpiai és két világbajnoki érem, valamint egy összetett Világkupa-győzelem után végre aranyat nyert világversenyen. A sport világában látott egyik legszebb olasz himnusszal ünnepelt.

Mikaela Shiffrinnel ellentétben, akiből évszázadonként születik egy, a férfiaknál a világ legképzettebb és a világ elsőszámú síelője nem ugyanazon személy. A minden számban versenyképes francia Alexis Pinturault nagyon nem győztes típus – míg a sportág jelenlegi vezető férfija, a svájci Marco Odermatt olyan vehemenciával síel, ami túl van az ésszerűnek gondolt határokon, így nem lehet a technikáján kiigazodni. Az őstehetsége vagy az őrangyala menti meg minden kanyarban? Vagy ez egy olyan technika, ami egy évtizeddel megelőzi a korát? Egy hányaveti, nagyranőtt kamasz, aki nem tudja, mivel játszik a legveszélyesebb olimpiai sportágban; vagy egyszerűen csak a világ legbátrabb profi sportolója?

Ami biztos, Odermatt vehemenciájával nem lehet szlalomot síelni, így ő nem kombinációs esélyes. Pinturaultnak a hozzá nagyon hasonló képességprofilú osztrák, Marco Schwarz volt a fő riválisa. Schwarz ugyanazt csinálta, mint Shiffrin: megfordította a versenyt a második futamban, de karnyújtásnyira a céltól benézett egy nagyon trükkös kapukombinációt, és elbukta az aranyat.

Ez volt Pinturault második világbajnoki címe. Mindkettőt alpesi kombinációban szerezte. Azaz

Szép új világ lesz.

Egy értelmezhetetlen mentés

A kombinációs aranyat címvédőként elveszítő Marco Schwarz világbajnoksága is egy kiáltvány a specializáció ellen: minden versenyszámban a legjobb hat között végzett – amilyen bravúrra nem volt példa, mióta Ausztrián és Svájcon kívül is űzik a sportágat. Az ehhez szükséges sítudáshoz támpontot jelenthet a vébé legnagyobb mentése, amit ő mutatott be.

Száz km/óra felett, egy perc megszakítás nélküli izommunka után, amikor már csak sav van a combjában: két élváltás egy lábon, miután a másikat eldobja a kompresszió. Nem talpon marad, vagy pusztán túlél – hanem beveszi az utolsó két kaput is.

Az alpesi kombináció versenyszáma nélkül Marco Schwarz sem volna világbajnok egyébként.

Megkoronázták az új királyt

A svájci csodagyerek, Marco Odermatt 25 éves korára mindent elért. Tavaly olimpiai bajnok és összetett Világkupa-győztes lett, idén pedig megnyerte pályafutása első világbajnoki címét. Rögtön kettőt. 

Az elmúlt egy évben a sívilág összes kultikus hegyén dobogón állt a királyszámban, lesiklásban, nyernie azonban nem sikerült egyszer sem. Jól tartogatott. A világbajnoki címet érő lesiklásával kapcsolatban a releváns hegyi emberek egyik fele azt mondja: ez egy tökéletes menet volt. Ami alapesetben egy képtelen állítás, ebben a sportágban különösen, de nagyon belekötni sem lehet.

Odermatt emellett behúzta a fő számának, az óriás-műlesiklásnak a világbajnoki címét is, ami a sportág lingua francája. Kivételesen nem agyonverve a mezőnyt, hanem mert Marco Schwarznál erősebb versenyzői adottságokkal rendelkezik.

Egyébként pedig egy érzelmes győztes, fesztelen ünneplő, és ő is lenyűgöző mentésekre képes. Jelenleg talán a világ legvagányabb sportbajnoka.

Nyitókép: Az alpesi kombináció vélhetőleg utolsó világbajnoka, Alexis Pinturault ugrat Courchevelben, a falu felett, ahol felnőtt.
Kép: François-Xavier Marit / AFP