A moszkvai születésű Jelena Ribakina kazah színeket képviselve döntőt játszik a mai napon a legerősebb női sportág legjelentősebb versenyén, a wimbledoni teniszbajnokságon. A tornán, ahonnan kitiltották az oroszokat, de még a fehéroroszokat is – amiért az sem volt drága ár, hogy ezzel egy évre felforgatták a teniszrendszer alapját, a világranglistát.
Egy tizenkilenc éves junior világranglista-3. teniszezőlány Moszkvából, Jelena Ribakina úgy döntött 2018 júniusában, hogy az asztalán sorakozó amerikai egyetemi sportösztöndíjak helyett egyből profiként vág bele a világ legsűrűbb női sportjába, és ehhez elfogadta Kazahsztán ajánlatát. Az orosz (női) tenisz olyan mély, hogy többszörös junior Grand Slam-bajnok szint alatt neki sem állnak győzködni; az állampolgárságváltási kérelem rutinműveletként futott végig a teniszszövetség titkárnőinek keze alatt.
Ribakinának egyszerre rendelkezésre állt a pénzügyi keret, hogy olyan edzőkkel dolgozzon és azokra a versenyekre utazzon, amikre feltétlen szüksége van bárkinek, ha Grand Slam-győztes akar lenni.
(Az ezt biztosító kazahok még mindig a világ legilledelmesebb olaj- és gázprofitot sportra költő állama. Összevetve például a zömében keresztény kenyai és etióp futókat csak muszlim névvel átvevő arab miniállamokkal, Kazahsztán alapvetően csak kulturálisan közeli tehetségeket szipkáz el – és így nem esik nehezükre hagyni, hogy megtartsák a nevüket.)
Szűk négy évvel később Putyin lerohanja Ukrajnát. Az oroszokat és a fehéroroszokat a brit kormány nyomására kitiltják Wimbledonból. A világranglistáért felelős játékos-érdekvédelmi szervezetek az egyenlő esélyek sérülte miatt idén nem ad pontokat a világ legnagyobbra becsült tenisztornáján. Ami a minden fél számára legrosszabb, tankönyvi lose-lose megoldás (Wimbledonban nélkülözik például a férfi világelsőt, Medvegyevet és a hölgyek tavalyi elődöntősét, Szabalenkát, míg a világranglisták szavahihetetlenek lesznek egy évig); de legalább mindenki kitartott az igaza mellett.
Azzal azonban senki nem számolt, hogy a kazah színekben induló Ribakina eljut egészen a ma délután 3 órai döntőig. Korábban ugyanis a legjobb Grand Slam eredménye egy negyeddöntő volt; a négy nagy tornán kívül pedig legbüszkébb az olimpiai elődöntőjére lehet Tokióból, ahol azonban nem nyert érmet, mert kikapott az ukrán Szvitolinától a bronzmeccsen.
Elképzelni nem lehet nagyobb blamát. Se bármi mást, amivel az eredeti lose-lose szituáció még tovább rontható lett volna.
Tokióban megkérdezték Ribakinától, inkább kazahnak érzi-e magát, avagy orosznak. A válasz beszédes. „Nehéz lenne megmondani.” - mondta egy olimpián, az egyetlen egyéni eseményen, amin egy teniszjátékos ténylegesen a neve mellett álló országot képviseli.
Hiába forgatta fel tehát a teniszvilágot az origót jelentő Wimbledon, egy alapvetően mégiscsak orosz részt vesz majd a díjkiosztón, és – feltéve, hogy nem törik meg miatta a szokást – vagy a döntő vesztesének, vagy a bajnoknak járó tálat vesz majd át Katalin hercegnőtől. A kitiltási hercehurca nélkül is igen kínos lenne, de utána pont ezerszer inkább lesz az.
Ribakináéhoz hasonló eset volt pár hete, amikor az oroszt azeri színekre cserélő vívónő, Anna Bashta Európa-bajnokságot nyert a női kardozók között, amely fegyvernemben az előző olimpiai döntőt két azóta-is-orosz vívta. A EB-negyeddöntőben Bashta a négyszeres egyéni világbajnok és topfavorit ukrán Olga Kharlant győzte le. Felfoghatatlan bravúr, ha azt a bíráskodást vesszük alapul, amit a magyar női kard csapat kapott a Kharlannal felálló ukránok ellen az elvesztett bronzmeccsen – csak egy sima meglepetés, ha azt a fair bíráskodást, amit Szilágyi Áronék kaptak az aranymeccsen ugyancsak az ukránok ellen.
Egy Ribakinához közelebbi eset Alekszander Bubliké, aki szintén oroszból lett kazah teniszező. Ő olyan sokáig ugyan nem jutott mint Ribakina vagy Bashta, de a wimbledoni első körben pont Fucsovics Mártont verte meg. Azt a Fucsovicsot, akinél súlyosabban senkinek nem fenyegeti a pályafutása további alakulását a világranglistáról lehúzott Wimbledon, és aki ahelyett, hogy a következő évét mentendő kis tornákat nyert volna ebben a két hétben valahol Európában, a világ etalonnak tekintett tenisztornáját választotta.
Léteznek nagyobb problémák a világban, de a sport mindig valamiféle leképezést ad. Korábban is lehetett tudni, hogy rossz alaphelyzetben minden döntés csak rossz lehet. (Talán pont ez a definíció is.) A bojkottok körüli fő kérdés tehát az volt, hogy a rossz alaphelyzet belekeverése a sportba segít-e bármit a rossz alaphelyzeten a sporton kívül.
Ám a sport leképezett minivilágában kiderült több is: a rossz alaphelyzet szükségszerűen rossz döntései még az előreláthatónál is bőven rosszabbak.
Nyitókép: Jelena Ribakina az idei Roland Garroson, az eddigi legerősebb helyszínén a harmadik fordulóban kapott ki. Korábban a legjobb négy közé sosem jutott Grand Slam-tornán. Fotó: Christophe Archambault / AFP
Bár a kormány azt állította, üdvözli a Legfelsőbb Bíróság ítéletét, de a levélváltásaikból kiderült, Keir Starmer miniszterelnöki kabinetje dühös a történtek miatt.
Őszinte vélemény a 23-szoros Grand Slam-győztes Serena Williamstől.
Mostantól az esélyegyenlőségi törvény a születéskori nem alapján határozza meg a nők biológiai nemét.
Gombos Norbert madridi esete jelentős problémára irányítja rá a teniszvilág figyelmét.
Az amerikai alelnök szerint nagy veszélyben van az európai demokrácia.
Brüsszelből biztosan gurult deviza a Magyar Polgárhoz.
Tagesspiegel szerzője szerint Orbán Viktor köré szerveződnek a jobboldali agytrösztök.
